Puszta Dávid : Rendkívül nehéz most szavakat találni... Én mindig abban hiszek, hogy az eredményesség egy ok-okozati összefüggés folyamatából fakad. Először is szeretném megköszönni a játékosaimnak azt a munkát, amit belefektettek! Év elején, amikor idejöttem, augusztus végén tudtunk elkezdeni együtt dolgozni, és heti három edzéssel vettük fel a versenyt ellenfeleinkkel, akik zömében duplát, triplát edzenek hozzánk képest. A játékosaim munka után, a megmaradt energiájukkal, késő estébe nyúlóan utazva, hol Pesten, hol Nagykőrösön jelentkeztek edzésre, és próbáltak meg az általam idehozott változásoknak is megfelelni, annak irányában tovább fejlődni. Le a kalappal előttük! Azt gondolom, hogy a realitás és a körülmények sem amellett szóltak, hogy mi egy nagy csatahajó lennénk ebben a háborúban, és ahhoz, hogy idáig is eljussunk, sok erőfeszítés, szív, akarat és több extra is kellett. Nagyon szépen köszönöm a fiúknak, és azt, hogy követtek! Tragédia nem történt, mert ha reálisan nézzük a dolgokat, ez abszolút benne volt a pakliban! Mi ugyanúgy a Nagykőrösi Sólymok maradunk, ugyanaz a szerethető csapat! Ezt a tapasztalatot most haza kell vinni, le kell vonni a tanulságokat és építkezni belőle, hogy a folytatás sikerélményeket hozzon. A Veszprémnek gratulálok, sok sikert kívánok a jövőben! Klasszikus egylabdás meccs volt, sajnos a lépéselőny náluk volt a végén, lélektanilag nagyobb erővel bírtak, a védekezésünkbe lyukat tudtak ütni, és extra hármasok is beestek. A balszerencse sérülések formájában is utolért bennünket, Molnár Miklós, Kovács Soma kidőlése után, Lakosa Ákosnak három hete úgy fáj a csuklója, hogy alig bírja mozgatni, Kocsis Attila pedig két napja majd a bokáját törte, csoda, hogy mindketten tudtak játszani. Minden arra felé mutatott, hogy egy hősi halál forgatókönyve íródik... A szurkolóinknak nagyon szépen köszönjük az egész éves támogatást! Mindig élmény volt előttük játszani, mindig megérte értük is küzdeni. Akármilyen „szedett-vedett” évünk volt is, a sok nehézség ellenére végig kitartottak mellettünk! Sok helyen játszottam, de ilyen szívvel-lélekkel buzdító tábort nem nagyon tudnék felsorolni, és az, hogy a minden, még vesztes meccs után is odahívnak bennünket pacsizni, és vigasztalnak, biztatnak, ilyet még nem tapasztaltam. Szívemből köszönöm nekik ezt a hozzáállást, és ezt a szeretetet! A Veszprémnek még egyszer sok sikert, a játékosaimnak pedig nagy ölelést!

Horváth Ákos : Hasonló volt a mérkőzés, mint az előző kettő, és pont olyan, mint amilyenre számított – azt gondolom – mindenki. Egy végletekig kiélezett meccs volt, és megint csak ugyanazt tudom mondani, hogy mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet! Kicsit szerencsénk is volt, és mindenkinek a helyén volt a szíve és az esze is. Most fellélegezhetünk kicsit, de korántsem teljesen, hiszen osztályozó vár még ránk, körülbelül egy hónapot kell várnunk az ellenfélre, akivel az osztályozót meg kell vívjuk. A Nagykőrösnek gratulálok, mert ilyen szívvel játszani, azt gondolom, ez országos szinten is megsüvegelendő, és mihamarabbi újabb Piros csoportos tagságot kívánok nekik, hogy ezzel a csapattal érjék el ezt!