Extra védekezés, óriási győzelem a régiós döntő első meccsén!

Nagykőrösi Sólymok KE - Nyíregyházi Sportcentrum KA/A 62-37 (13-9, 15-5, 22-3, 12-20)

Sólymok: Filep Áron 19/6, Kasza Hunor 16/3, Mester Márk 12/3, Kocsis Attila 9/3, Nyerges Gergő 2, Szécsény Erhard 2, Irimia Krisztián 2, Kakulya Sándor, Méhesi Ákos, Bartus Levente, Zagyi Attila, Gál Gergő; Edzők: Kovács Sándor, Fehér Ádám

Az U18-as korosztálynál a régiós döntőkkel folytatódott a bajnoki küzdelem a téli szünetet követően, melyben a csoportunk második továbbjutójaként a Sólymok juniorok is érdekeltek. Ezzel kapcsolatban nagyon jó hír érkezett a szövetségtől, mégpedig, hogy a Keleti Régiós Döntő rendezési jogát mi kaptuk meg! Január 12-én, vasárnap, került sor a négyes tornára Nagykőrösön, a Kossuth iskolában. A mieink, az Észak-keleti régióban az alapszakaszt az első helyen záró Nyíregyháza ellen játszottak a döntőbe jutásért. Előtte azonban még a Vásárhelyi Kosársuli és a Lehel Kosársuli mérkőzött meg, a meccs a jászberényiek sikerével zárult, ők vártak a mi párharcunk győztesére.

A nyíregyházi csapatról sok információ nem állt Kovács Sándor és Fehér Ádám edzők rendelkezésére, de az eredménysoruk mindenképpen igen tiszteletet parancsoló, a jókora magassági fölényről nem is beszélve.

Ennek ellenére, csapatunk taktikája cseppet sem az óvatoskodásra épült, nekirontottak a fiúk a nyírségieknek. Nagyon bátran, elszántan, és rendkívül nagy iramot diktálva. A védekezés az első pillanattól szinte tökéletesre sikeredett, a magas emberek egészen egyszerűen alig jutottak a palánkunk közelébe. Igaz kezdetben a mieink sem jártak nagy sikerrel a másik oldalon, így nagyon kosárszegény volt az első negyed. Az első öt percben csak büntetőkből tudtunk pontot szerezni, Áron és Márk révén, majd érkezett a padról Kocsis Attila és vele a mezőnykosarak is. Attila két szemfüles labdaszerzéssel, és két jól irányzott dobással – ebből a második tripla volt - szállt be, valamint agilitásával, fürgeségével tovább nehezítette a vendégek labdafelhozatalát.

Mindkét csapatot nyomasztotta a tét, ami meglátszott a dobásoknál is. Távoli kísérleteink célt tévesztettek, és a kihagyott büntetők is az idegesség számlájára írhatók. Mindkét oldalon persze…A mieink azonban egymást múlták felül védekezésben, agresszíven letámadtak, többször már az ellenfél térfelén labdát szereztek, ebből pedig kosarat is. Szinte nem hagytuk levegőhöz jutni a nyírségieket, és a szorongatott helyzetből elengedett dobásaik nem is találtak a gyűrűbe. Nem ismertek elveszett labdát fiaink, és a nagyon gyors, pörgős játékkal sok hibára kényszerítették a vendégeket. A kezdeti, kicsit túlizgult percek után valamelyest megnyugodva, már a befejezések hatékonysága is nőtt, a második játékrészben Gergő és Hunor is feliratkozott a pontszerzők közé, és a szünetre megszerzett 14 pont előny, - főleg - a mutatott játék alapján nagyon biztatónak tűnt. (28-14)

És a fordulás után sem változott a játék képe, a fiúk teljesen ráerőltették akaratukat a vendégekre, az előny birtokában egyre magabiztosabbá váltak, és továbbra is rendkívül fegyelmezetten és kifogástalanul játszottak. A továbbra is extra védekezéssel a harmadik negyedben mindössze 3 pontot engedélyeztek a vendégeknek. A kilátogatók alig akartak hinni a szemüknek, hiszen a harmadik játékrész végére már 33 pontos előnyre tett szert együttesünk az esélyesebbnek tartott nyírségiek ellen. Ez a tíz perc Áron és Hunor „dobó-párbaját” hozta, mindketten 9-9 pontot gyűjtöttek, Áron két triplát is elsüllyesztett. Folyamatosan cserélt edzőpárosunk, már a döntőre tartalékoltuk az erőt. Márk és Erhard is hozzátett egy-egy kétpontost ebben a negyedben, az utolsó játékrész 50-17-ről indult, vagyis gyakorlatilag el is dőlt a párharc, lélekben már a döntőre készülhettek a srácok. Kicsit spóroltak már az erővel, de arra azért kellőképpen ügyeltek, hogy véletlen sem támadjanak fel a vendégek annyira, hogy a végén még izgulni kelljen. A rutinos és remek megoldások sorát produkáló Márk még bevágott egy triplát is. Ebben a műfajban követte példáját a szintén nagy formában játszó Hunor is. Irimia Krisztián sem sokat tétlenkedett, ahogy bejött máris feliratkozott a pontszerzők közé. Áron, pedig minden áron a pontkirályi címre hajtott a meccsen, és meg is szerezte. Sanyi (is) végig kiválóan irányította a gárdát, szervezte a játékot, Gergő védőmunkája, lepattanószerzései és pazar blokkja is elismerő tapsot kaptak. Kocsis Attila számolatlanul szerezte a labdákat, és gyors betöréseivel nem tudtak mit kezdeni a vendégek. De igazából nem is lehet senkit külön kiemelni, mert mindenkit ki kell emelni!

A sok kiváló egyéni teljesítmény és a pompás csapatmunka szenzációs eredményt hozott, jöhetett a döntő a Lehel Kosársuli ellen.

Kovács Sándor: Nem ismertük ellenfelünket, és egy nagyon jó szerkezetű Nyíregyházával találtuk szembe magunkat, ahol 5-6 játékos is 190 cm feletti volt. Az elején egy kicsit emberre védekeztünk, majd zónára váltottunk, megpróbáltuk megnehezíteni a dolgukat már a labda felhozatalában. Ez tökéletesen sikerült is, rengeteg labdát szereztünk, amiből könnyű kosarakat tudtunk dobni. Végig mi irányítottunk, az első pillanattól kezünkben tartottuk, kontroláltuk a mérkőzést. Extrán védekeztünk, emberfeletti teljesítményt nyújtottak a srácok! Tartottam is tőle, hogy a második mérkőzésre az erőnk elfogyhat, de később az igazolódott be szerencsére, hogy nem. Próbáltam rotációval kompenzálni, hogy frissebbek maradjanak a kulcsjátékosok. Első ránézésre, a szerkezeti, magassági különbség alapján nem gondoltuk volna, de jóformán esélyt sem adtunk a Nyíregyházának. A szezonban eddig ez volt a legjobb meccsünk. Jöhetett a döntő, nagyon megdolgoztak érte a fiúk!