Kiváló védekezés, akadozó támadójáték - Kiélezett végjátékban maradt alul U18-as csapatunk a regionális bajnokságban.

U18: Nagykőrösi Sólymok KE –Szolnoki KA/B 52-57 (15-21, 17-12, 10-14, 10-10)

Nyerges Gergő 14, Mester Márk 12, Filep Áron 6, Kasza Hunor 6, Kakulya Sándor 5/3, Bartus Levente 5, Zagyi Attila 3/3, Kocsis Attila 1, Koselák Zsolt, Szécsény Erhard, Hőgye Attila, Fruktusz Kevin; Edzők: Kovács Sándor, Fehér Ádám

Fiú junior csapatunk kedden a Kossuth iskolában szeretett volna visszavágni a szolnokiaknak a múlt hónapban elszenvedett vereségért, de a szoros csata vendégsikerrel zárult.

Az első pillanattól kezdve nagy hangsúlyt helyezett a védekezésre mindkét csapat, és a fizikális fölényüket kihasználó vendégeknek ebben is könnyebb dolguk volt, de a mieink sok mozgással, ügyes helyezkedéssel kompenzáltak. A dobáspontosság is szolnoki oldalon volt jobb, ráadásul triplákkal indítottak, mi pedig számtalan kihagyott büntetővel. Nyerges Gergő tudta magát leginkább bebirkózni a palánk alá, és legtöbbször ő talált a gyűrűbe. Az utolsó percre fordulva egál volt az állás, de kicsit leblokkoltunk, a vendégek hat pontot szereztek a negyed zárásaként zsinórban.

 A második szakaszban is hasonló forgatókönyv szerint zajlott a meccs. Kiegyenlített küzdelemben, az agresszív védekezés rengeteg eladott labdát szült mindkét oldalon. A negyed közepére 10 ponttal ellépett a Szolnok, mert mi időnként dobóhelyzetig sem jutottunk el a palánk körül tornyosuló védők szorításában. Távoli kísérletekre kényszerültünk, ám ezek kimaradtak. Időkérést követően az üzemzavar elhárult, gyorsítottuk a tempót, és eredményesebben fejeztük be a támadásokat, s ha nem maradnak ki ismét büntetők, vezethettünk volna a szünet előtt. Zagyi Attila triplájával és Bartus Levente ügyes helyzetkihasználásával így is egy pontra jöttünk fel a szünetre.(32-33)

A harmadik negyed javarészt hektikus játékot hozott. Hol egyik, hol másik csapat próbált lerohanással kosarat szerezni, ez pedig többször is elkapkodott támadásokkal ért véget. Helyenként azonban nagyon kombinatív játékkal, jól felépített akciókkal szereztünk kosarat. A lepattanó csaták is döntetlenre végződtek, Gergő vette fel a versenyt leginkább a magasra nőtt szolnokiakkal. A játékrész közepén Kakulya Sanyi keze sült triplával, majd Kasza Hunor és Bartus Levi célzott jól. Fordítottunk, játékunk nagyon biztató volt, de a remek megoldásokat bosszantó hibák követték,  és több, mint két perces pontcsend részünkről, így ötpontos vendég előnynél jött a dudaszó. 

 Az utolsó tíz percben született a legkevesebb pont. Igyekeztünk megzavarni már a labdát felhozó szolnoki játékost, ezzel sok hibára kényszerítettük őket, de sajnos az ebből induló támadásainkat rendre elhibáztuk. Majd négy percig egyik oldalon sem született kosár, majd végre Mester Márk tört be kétszer kiválóan. Távoli kísérleteink közül egy sem ért célba, pedig ebben az időszakban el is dönthettük volna a meccset, mert lelkesen, harcosan mentek előre a fiúk, és rengeteg lehetőséget harcoltak ki. Kasza Hunor emelt rá higgadtan, a remény élt, 4 pont volt a különbség, de a tendencia folytatódott: küzdöttünk, hajtottunk, ám a dobások nem mentek be. Nyerges Gergő egyéni villanással, majd egy szép passz után volt eredményes, de egy kicsi plusz még hiányzott a kiélezet végjátékban, így a vendégek örülhettek.

A fiúk teljesítményét nem illeti szemrehányás, odatették magukat becsülettel, jó meccset játszottak, de amíg nálunk a távoli dobások kimaradtak, addig a fizikális fölényben lévő vendégek valamivel eredményesebbnek bizonyultak a palánk alatt. Kicsit jobb összpontosítással meg lehetett volna a győzelem.

Kovács Sándor edző: A mérkőzésen a védekezésünk abszolút helyén volt, jól küzdöttünk, jól helyezkedtünk, rengeteg labdát szereztünk egy nagyon jó csapat ellen, ahol a játékosok közül többen a felsőházban, erősebb a bajnokságban játszanak. Sok hibára kényszerítettük őket, de a támadójátékunk akadozott, a megszokott 75-80 helyett, az 52 szerzett pont önmagáért beszél, mint ahogy a hárompontos dobásunk gyenge mutatója is. A probléma már alapvetően ott kezdődött, hogy egyszerűen nem tudtuk bedobni a büntetőket, a 12-13 kihagyott büntető pedig megbosszulta magát. Ennek ellenére gratulálok a fiúknak, mert nagyot harcoltak, és ilyen hajtás, küzdés mellett, ilyen hozzáállással, ki lehet kapni. A támadójátékunkon pedig kell, tudunk és fogunk is javítani!