nagykőrösi sólymok kosárlabda egyesület
Fájóan sima... A meccs az első negyedben eldőlt...
Nagykőrösi Sólymok KE – MAFC 79-95 (18-39, 20-16, 16-21, 25-19)
Sólymok: Lakosa Ákos 14/9, Váits Olivér 12, Timkó Norbert 9, Kocsis Attila 7/3, Fehér Péter 4; Csere: Molnár Bence 12, Vámos László 11/3, Mácsai Károly 9/3, Molnár Miklós 1, Filep Áron, Kónya Levente; Vezetőedző: Puszta Dávid
MAFC: Tóth 27/3, Bordács 16, Buzás 9/6, Biber 8, Pintér 3/3. Cs: Polgárdy 16/12, Matejovics 9/3, Maly 4, Komma 3, Herló, Tökölyi; Vezetőedző: Lakits András
NBI/B Piros csoport, Alapszakasz, 10. forduló – Kossuth iskola
Játékvezetők és MKOSZ ellenőr: Kovács Nimród János, Gál János, Radnóti Miklós (Maár Gábor)
Egy szusszanásnyi szünetet követően, ismét hazai mérkőzésen, a Kossuthban került sor a feldobásra, ahol újabb méretes kihívás előtt állt csapatunk, a MAFC gárdáját fogadtuk.
A meccs rémálomszerűen indult. Borzasztó rosszul kezdtünk, és tulajdonképpen már az első tíz percben el is véreztünk. A szárnyaszegett Sólymok csak asszisztált az egyébként remekül kezdő MAFC-nak.
Öt perc alatt két pont, az is büntetőkből a nevünk mellett, miközben ellenfelünk már 14-nél jár. Az időkérés evidens, ám semmit nem javít a helyzeten, keressük önmagunkat, de hiányzik a megszokott tűz. A MAFC pedig hengerként dübörög, de nem is nehezítjük meg a dolgukat. Egy-egy biztató támadás befejezéssel ugyan gyűjtögetjük a pontokat, ám a vendégek ipari mértékben termelik, mert a védekezésünk átjáróház. Nem az első alkalom, hogy gyengén kezdünk, de ezúttal méretes pofonba futottunk bele az első negyedben, amitől esélyünk sem volt talpra állni a folytatásban.
De legalább megpróbáltuk... A második etapban éledeztünk, úgy tűnt, hogy a gyors beletörődést, a fásultságot felváltja a küzdés, ami azonban nagyrészt csak küszködéssé alakult ezen a napon, és a hitehagyottság egyre erősebben érződött a társaságon. Fellángolásaink voltak csak és néhány percben azért azt is megmutattuk, hogy valójában mire is vagyunk képesek. Ezt a negyedet meg is nyertük, elsősorban stabilizálódott védekezésünknek köszönhetően, és kellett Lakosa Ákos három triplája is. Az első félidő 38-55-el zárult.
A szünetben akadt megbeszélnivaló bőven, ám mindhiába, a vesszőfutás folytatódott. A mezőnyben nem játszottunk teljesen alárendelt szerepet, a második után, a harmadik negyedben sem, viszont Tóth Péterrel továbbra sem bírtunk, és átütő erő nélküli támadásaink is sorra elhaltak. Vámos Laci és Mácsai Karcsi tripláival kicsit feljebb kapaszkodtunk, de még messze álltunk attól, hogy a meccsbe visszajöjjünk.
Az 53-72-vel induló utolsó felvonás is kiegyenlített játékot hozott, és a pontosabb befejezéseink révén ezt a tíz percet nyertük is, ám ez már nem jelentett vigaszt...
Amibe léptünk, az nem kátyú, ez már egy gödör... De annyira nem mély, hogy ne lehessen viszonylag könnyen kimászni belőle! Ez azonban csak együtt sikerülhet. Egymásba kapaszkodva, egymásért küzdve. Vállvetve, fogcsikorgatva. Ahogy eddig, mindig. Mert nálunk az erő a CSAPAT-ban rejlik! A már az ellenfelek által is szimbólumként emlegetett küzdeni tudásunkban, a Sólymok-szívben. És ez nem lózung. Ennek köszönhetően vagyunk hatodik éve az NBI/B felsőházának tagjai.
A szombati meccs azonban nem éppen ezt sugallta... A MAFC vágott neki a meccsnek esélyesként, jól is játszottak, így a vereség vállalható is lenne ellenük, csak a mikéntje az igazán fájó. Meglehetősen olcsón jutottak a győzelemhez. Ez a csapatunkra egyáltalán nem jellemző. Bízunk benne, hogy nem is lesz!
Edzői nyilatkozatok:
Puszta Dávid: Gratulálok a MAFC-nak és Lakits Andrásnak! Jól játszottak és teljes mértékben végig dominálták a mérkőzést! A csapatunknál többekkel el kell beszélgetni, mert a fejekben nincs minden rendben, ez nem a „Sólymok-attitűd”... Nem akarok csúnya szavakat használni, de ez a mai hozzáállás, és ahogy a mérkőzést kezdtük, nem méltó az eddigiekhez, és nekem ég a képem emiatt. Nagyon gyorsan rendet kell tenni a fejekben, és rendezni sorainkat! A MAFC-nak gratulálok, szurkolóinknak pedig nagyon köszönjük, hogy ilyen mérkőzés után is ott voltak velünk, és tapsoltak nekünk, minden tiszteletem az övék!
Lakits András: Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez! Nehéz héten vagyunk túl, sok hiányzónk volt, sérülések, betegségek miatt, nagyon örülök, hogy mindezek ellenére magabiztosan tudtunk nyerni. Annak külön örülök, hogy gyakorlatilag szinte az egész meccsen két fiatal játékosunk is pályán volt, illetve debütálónk is akadt a végén, Tökölyi Marci személyében, aki először játszott a bajnokságban. És azért is nagyon örülök a magabiztos győzelmünknek, mert itt nagyon sok csapat kemény csatákat vív, és amennyire kedveljük a hazai csapatot, annyira talán nem kedvelünk ide járni, mert mindig nehéz meccseink vannak itt. Ezúttal azonban nagyon jó kezdéssel kézbe tudtuk venni a mérkőzést, és végig ott is tartottuk. Nagyon jó, hogy ilyen magabiztos győzelemmel tudunk nekimenni a következő hétnek, melynek végén nehéz feladat vár ránk a PVSK ellen. A Nagykőrösnek sok sikert kívánok, a folytatáshoz!