Ebbe, most, nagyon beleszaladtunk...

Salgótarjáni KSE - Nagykőrösi Sólymok KE 105 -58 (34-21, 17-13, 25-16, 29-8)

Sólymok: Lakosa Ákos 13, Timkó Norbert 12, Fehér Péter 10/6, Kocsis Attila 6/6, Molnár Bence 5; Csere: Molnár Miklós 6, Váits Olivér 3, Mácsai Károly 2, Vámos László 1, Filep Áron, Kónya Levente, Erdei Bence; Vezetőedző: Puszta Dávid

SKSE: Takács 20/6, Vas-Teplán 18/12, Dragasevics 15/6, Hargitai 8/6, Herendic 6/3; Cs: Molnár 15/3, Nshimba 14/3, Monye M. 5/3, Kuttor 2, Monye J. 2, Kiss, Cserényi. Vezetőedző: Dániel Péter

A hétközi egri kiruccanás után, szombaton a nógrádi megyeszékhely volt az úti cél csapatunk számára. Az „északi-túra” első állomásán sikerrel jártunk, - a Hepp Kupa meccset megnyertük – Salgótarján bevétele viszont még nagyobb kihívást jelentett, s, mint kiderült, ezúttal teljesíthetetlent... A hazaiak elképesztően elkapták a fonalat, extra dobóteljesítménnyel rukkoltak elő, nekünk pedig gyakorlatilag semmit sem sikerült megvalósítani az elképzeléseinkből.

Két hazai hármas fél perc alatt, demoralizáló a kezdés, a nagykőrösi szurkolók hangjától zengő csarnokban. Időt is kér azonnal Puszta Dávid. Timkó Norbi egy lepattanót a gyűrűbe pakolva szerzi meg első kosarunkat, ám az óriási fordulaton induló hazai henger tovább dübörög, és amit rádobnak a tarjániak az a gyűrűnkben is landol. Támadásainkat mi is többször fejezzük be nagyszerűen, ám ellenfelünk egyszerűen képtelen hibázni, így a különbség folyamatosan nő, pedig a játék nem mutatott ekkora differenciát. A 21 dobott pontunkkal nem is volt akkor baj, ám a 34 kapott, elég ijesztőnek tűnt.

A második tíz percben már, ahogy reméltük, visszaesett a hazaiak dobóteljesítménye, ám sajnos a miénk is, így pedig a zárkózásra nem lehetett esélyünk. Norbi fordult be jól, Lakosa Ákos bravúrkosarával, majd Molnár Miklós visszapöcizett lepattanójával biztatóbbnak tűnt ugyan a helyzet, ám mindenre volt válaszuk a hazaiaknak, és egy újabb hármassal pedig tovább is duzzadt a fóruk. Fehér Peti talált be végre a hárompontos vonalon túlról, ám ez karcsúnak tűnt a tripla mutatót figyelembe véve, ami ezzel nálunk 1/8, míg 7/15 hazai oldalon, vagyis ott majd 50%-on állt. A pontszegényebb negyedet Mácsai Karcsi kosara zárta, és a tudat,, hogy 17 pontos hátrányból kellene felállni a folytatásban.

Ami nem sikerült, mert a szünet után sem jött a várt és remélt fordulat... Nagyon elszántan jöttek ki pedig a fiúk az öltözőből, ám három elhibázott távoli kísérlet jelezte, hogy ez tényleg nem a mi napunk... Nagyon nem... Bezzeg a hazaiaknak minden összejött, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, és a meccs eldőlni látszott. Kocsis Attila süllyesztett el két triplát, ám már látszott, hogy a „közte 21” akkor is behozhatatlan, ha reggelig játszunk. Villant Molnár Bence is, de a játékrész végén már nagyon elgyötört arccal hallgatták a fiúk edzőjük utasításait.

A negyedik negyed már formalitás volt, az eddig kevesebb lehetőséghez jutó játékosok is gyarapíthatták játékperceik számát, ám sajnos a pontjainké nem sokat mozdult előre. Potyogtak a hazai találatok, közelről távolról egyaránt, míg nálunk a gyűrűből is kiszédültek a labdák, nem mintha ez már befolyásolt volna bármit is.   

Durva különbség alakult ki a végére, de egyik szurkolónkat idézve, „Ha a tarjániak már csak a gyűrű irányába néztek, abból is kosár született.” Ellenben velünk...

De minden csapat életében előfordul ilyen meccs, a miénkben is akadt már példa hasonlóra, mi több az ellenkezőjére is. Tragédiaként megélni nem kell, és bár nagyon megviselte a fiúkat a szombat esti rémálom, gyorsan fel kell dolgozni a történteket, hiszen csütörtökön, majd vasárnap újabb fontos mérkőzések következnek, azokra kell máris koncentrálni, s menni kell tovább töretlen hittel! Hajrá Sólymok!

Szurkolóinknak pedig köszönjük, hogy a salgótarjáni csarnok is a hangjuktól zengett, köszönjük a támogatást! Csütörtökön (november 3. 19:00) pedig - egy jobb eredményben bízva - várunk mindenkit szeretettel a Kossuthba!

Edzői nyilatkozatok:

Puszta Dávid: Először is gratulálok a salgótarjániaknak, a szerdai formájuknak ezúttal az inverzét hozták a hazaiak. Közel ötven százalékkal dobták a hárompontosokat, minden téren felülmúlták bennünket, valósággal átrobogtak rajtunk. Mégis büszke vagyok a játékosaimra, mert bár nyilván nem volt jó napunk, nem lógattuk az orrunkat, megtettünk minden tőlünk telhetőt. Köszönjük szurkolóinknak, hogy ilyen nagy számban elkísérték és végig becsülettel buzdítottak minket. Készülünk tovább!

Dániel Péter: Mindenekelőtt gratulálok a csapatomnak! Nem hiszek a csodákban, nem gondolom, hogy bármi különleges dolog történt volna a szerdai kupamérkőzéshez képest, nem cseréltük ki a játékoskeretet, nem változtattunk a figuráinkon, vagy a védekezési koncepciónkon sem. Amikor a padlóra kerül egy csapat és képes onnan így felállni, az azért megmutatja, hogy milyen karakterek alkotják a társaságot. Reméltem, nagyon akartam hinni abban, hogy képesek vagyunk egy ilyen domináns teljesítményre, s örülök, hogy ez most kijött. Ebben a mezőnyben nincsenek kakukktojások, lehetőségeihez képest mindenki viszonylag profin készül, senki sem mehet soha biztosra, szinte bárki képes megverni bárkit. Boldog vagyok, hogy sikerült feledtetnünk a kupafiaskót, és zsinórban második bajnoki sikerünket is begyűjtöttük, ráadásul mindkétszer száz pont fölé jutva tudtunk győzni. Utóbbi jól mutatja, hogy bőven van tűzerő és támadópotenciál a gárdában, mégis azt gondolom, hogy ma a felkeményedett védekezésünknek és a hétközihez képest megváltozott hozzáállásunknak köszönhetően sikerült egy ilyen látványos produkcióval megörvendeztetnünk szép számú közönségünket. Sok sikert kívánok a folytatásban a nagykőrösi együttesnek!