nagykőrösi sólymok kosárlabda egyesület
Vasárnap esti örömmámor, győzelem drámai csatában!
Nagykőrösi Sólymok KE – Budafok 82-80 (17-22, 25-28, 15-13, 25-17)
Sólymok: Molnár M., 19/15, Chris V. 15/6, Mácsai K. 15/3, Fehér P. 12/3, Fulvio C. 11., Lakosa Á. 9/3, Jókai M. 1., Andó L., Tóth M., Kónya L., Mester M., Fehér Á. Vezetőedző: Lakosa Zsolt
/A Kőrösi Újság beszámolója/
A 2018/2019-es NB1/B-s kosárlabda bajnokság két vereséggel kezdődött a Nagykőrösi Sólymok KE csapata számára. A csoport két nagy favoritja (Veszprém, OSE) ellen maradt alul átalakulóban lévő csapatunk, így tulajdonképpen csak a papírforma érvényesült, de ennek ellenére a fiúk önbizalmának semmiképpen nem tett jót. Két hét szünet után pedig, hazai pályán az egyik újonc következett.
Csakhogy, ez a gárda sem nyeretlen kétévesekkel érkezett vasárnap este a Kossuthba. A Budafok, rutinos játékosok és tehetséges fiatalok alkotta keretében több az A csoportot is megjárt kosaras, és rájátszásba jutási tervekkel vágtak neki a magasabb osztálynak. Így könnyű meccsre nem lehetett számítani.
Mindkét idei meccsen a Sólymok szerezték az első kosarat, ezúttal - míg Molnár Miklós és Fehér Péter triplája is kimaradt – a vendégek kezdték a pontgyártást. 0-4 után Mácsai Károly két közelivel egyenlített, Molnár kosarával pedig vezettünk, amire aztán sokáig kellett újra várni.
Remekül mozgott és szép kosarakkal mutatkozott be a Sólymok új szerzeménye az amerikai John Christopher Viqueira, aki Lakosa Ákos csapattársa volt az egyetemen, és hosszú kihagyás után Nagykőrösön tér vissza a sportághoz. John kétszer is egyenlített (8-8, 12-12), közben Fulvio is (10-10), de alig két perc alatt tízpontos előnyre tettek szert a vendégek. Az első negyed zárásaként az amerikai megmutatta, hogy távolról is jól céloz (15-22), majd Fehér Peti kosarával még közelebb jöttünk. (17-22)
A második etap két perc gólcsenddel kezdődött, ezt Mácsai törte meg triplával (20-22) de a Budafok ekkor 70 % feletti dobóteljesítménnyel újra elhúzott. A mieink akartak, küzdöttek, de sok hibával játszottak, és csak futottak az eredmény után. Fulvio villant, majd Fehér Peti, de a különbség már tíz fölé nőtt, amikor Molnár Miklós keze is elsült távolról.
Nyolc pontos hátrányból indult a második félidő, a vendégek magabiztosabbnak tűntek, a mieink feszültnek és idegesnek. A büntetők is sorra kimaradtak, és nem igazán találták a fiúk a budafoki védekezés ellenszerét. Fehér és Molnár tripláival még tapadtunk (48-50, 51-54), de a vendégeknek sikerült újra a lélektani tíz pont körüli különbséget tartani, sőt fölé is lépni. Nem adták fel a fiúk, mindent megpróbáltak és Molnár kosarával a negyed végére hat pontra zárkóztunk.
A záró negyed 4. percében, tízpontos vendég előnynél már kissé kilátástalannak tűnt a meccs, de előbb egy Molnár, majd egy Lakosa Ákos tripla jelezte, a Sólymok – rájuk jellemzően- korántsem adták fel. Huszáros hajrát indítottak! Megjött a szurkolók hangja is. Négy perc volt hátra, amikor Viqueira és Molnár újabb hárompontosaival már egy volt közte. Hangosan szólt a „Nagykőrös! Nagykőrös!” amikor az amerikai büntetői után újra vezettünk (75-74). Hiba itt, hiba ott! Drámai végjáték, óriási izgalmak, a közönség talpon! Lakosa Ákos nagy pillanatai következtek, hidegvérrel varázsolt be két közelit, de közben a vendégek is betaláltak, majd az utolsó támadásukat is sikerrel fejezték be így 79-80-nál hazai időkérés, Lakosa edző rajzol, a nézőtéren is vágni lehet a feszültséget, de várakozással teli a hangulat, mindenki reménykedik... Hat másodperc maradt, oldalbedobással jöhettünk. És amikor két másodperccel a vége előtt Molnár Miklós beleállt a triplába, egy pillanatra megállt a levegő, majd jött a hangrobbanás! Miki keze nem remegett meg! Vége! A játékosok pedig egy kupacban ünnepeltek, mintha legalábbis megnyerték volna a bajnokságot! Érthető, hiszen hatalmas gát szakadt fel a fiúkban! A másik oldalon döbbenet, teljes összeomlás...
Szinte végig a vendégcsapat vezetett, a folyamatos felzárkózás sok energiájukat felemésztette a Sólymok kosarasainak, de hitüket egy pillanatra sem veszítették el, a szívük ismét a helyén volt, és ismét jelesre vizsgáztak küzdeni tudásból! Ez a győzelem több szempontból is rendkívül fontos volt, és önbizalmat, lendületet is adhat a folytatásra, ami rettenetesen nehéz lesz, de a „mi kis csapatunk” sokadszor bizonyította már, hogy nincs lehetetlen…
Lakosa Zsolt nyilatkozata: Nem játszottunk rosszul, de sok hibával. A végére lendületet szerzett a csapat és az óriási lelkesedésnek köszönhetően visszajöttünk a meccsbe. A szerencsésebb csapat győzött, és azok most mi voltunk!
A vendég edző, Károlyi Máté nyilatkozata: Nagyon jó meccset játszottunk, nem tudtuk a hiányzóinkat pótolni. Ennek ellenére egész meccsen tudtuk kontrollálni a játékot. Egy szerencsés kosárral nyert a Nagykőrös, de nem érdemtelenül, mert nagyon sokat tettek azért, hogy legyen egy utolsó dobásuk a győzelemért. Gratulálok Molnár Miklósnak és a nagykőrösieknek a remek küzdelemért!
http://hunbasket.hu/merkozes/x1819/hun2a/hun2a_207