nagykőrösi sólymok kosárlabda egyesület
Ezt az eredményt nem tesszük ki az ablakba...
Eszterházy SC - Nagykőrösi Sólymok KE 75 -72 (19-12, 18-22, 21-23, 17-15)
Sólymok: Fehér Péter 19/6, Mészáros Bence 15/9, Tóth Bence 12/6, Mári György 5/3, Timkó Norbert 3; Cserék: Mácsai Károly 8, Kocsis Attila 6/3, Filep Áron 4, Hőgye Attila, Irimia Krisztián, Szurnyák Zsombor; Edző: Kovács Márk
Eszterházy SC: Rékasi 19/6, Gilszki 16/12, Bajusz 16/9, Botka 9/3, Pomázi 3/3; Cserék: Máté 12/6, Bolla, Kerekes, Högerl, Kovács K., Lengyel, Kocsis. Edző: Klepej Roland
A bajnokság 3. fordulójában Eger bevételére készült csapatunk, ám szárnyaszegett Sólymokként nem bírtunk el a távolról extrán „Dobó”-kat felsorakoztató „várvédőkkel”!
Tudtuk, hogy nem a „futottak még” kategória alkotja a Zöld csoportot, és ahogy várható volt, az is látszik, hogy a csapatok fokozott harci kedvvel lépnek pályára a „Piros csoportból érkező” ellen. Ennek ittuk is a levét, a jófajta egri borok helyett, és erre lehet számítani a folytatásban is...
Szombat délután, a Zöld csoport újoncai közül kettő mérte össze tudását. A hazai gárda három, NBII-ben töltött év után tért vissza az NB1/B Zöld csoportjába, ahol az első két körben nem sikerült meccset nyerniük. A nyitányon a Dunaharaszti ellen idegenben maradtak alul, majd hazai pályán a Soprontól kaptak ki. Az egriek számára tehát nem járatlan út a Zöld csoport, még ha alaposan át is alakult a mezőnye, ám nekünk abszolút új keletű, viszont mai ellenfelünk egyáltalán nem számított ismeretlennek. Tavaly (éppen októberben, Egerben) a Hepp Kupában találkoztunk velük, és egy nagyon szoros első félidő után, végül 10 ponttal bizonyultunk jobbnak. Az akkori csapat zöme maradt ellenfelünknél is, ám erősítés is érkezett, többek között az „A” csoportból, Szolnokról, és Kecskemétről is, Gilszki és Botka, akik komoly szerepet is vállaltak a hazai sikerből. Nálunk sajnos nem kevés rutin maradt itthon, mert - betegség és munkahelyi elfoglaltság miatt - Molnár Bence és Kónya Levente nem tarthatott a csapattal.
A meccs történéseire pedig talán nem is lenne érdemes sok szót fecsérelni... Röviden: Szenvedtünk és kiszenvedtünk, nem örülünk, de nem is tragédiaként éljük meg...
Fehér Peti kosarával indult a meccs, melyre válaszul érkezett az első hazai tripla. Mári Gyuri és Tóth Bence is könnyű kosarat szerzett, ám a lendületesen kezdő vendéglátóink gyorsabb ütemben gyűjtötték pontjaikat. Mészáros Bence egyik büntetője ért célba, majd Timkó Norbi 2+1-et érően fejezett begy akciót, ezzel egálra állt a meccs (10-10) az 5. percben, ám a játékunk egy lassított felvételhez hasonlított. És nem, hogy javult volna a helyzet, totális leblokkolás következett, elemi hibák sokaságával. A kilátástan játékban a padról érkező Filep Áron találata jelentett egy kis előremozdulást, ám az öt perc alatt összeszenvedett két pont igencsak önmagáért beszélő mutató a teljesítményt illetően.
A kiábrándító első tíz perc (19-12) után, továbbra is csak kerestük a játékunkat, és felvillanásaink akadtak, sőt a következő két negyedet meg is nyertük, de a gépezet nagyon csikorgott. A második negyed elején Peti kétszer lépett be jól, Mészáros Bence is betörésből volt eredményes, és Tóth Bence triplája és duplája révén egy pillanatra át is vettük a vezetést, (22-23) és úgy tűnt, mintha... De nem! A következő két percben hibát hibára halmoztunk, ellenfelünk pedig köszönte és - egyre jobban vérszemet kapva, látványos elemekkel is fűszerezve - büntette. (29-23) Mácsai Karcsi emelt rá jól közelről, Kocsis Attila távolról köszönt be, de triplánkra két hazai hárompontos jött válaszul. Kovács Márk edzőnk fogta is a fejét, nem hitt a szemének. Ő sem... A félidő végére újra visszakapaszkodtunk, három büntető került a helyére (Karcsi 2, Attila) és zárásként Peti triplája landolt a gyűrűben. (37-34)
Nem erre számítottunk, ám a különbség volt a legkevésbé "gáz", a mutatott játék és a szerzett pontok száma annál inkább... A szünetben sem igazán sikerült rendezni a sorokat, bár a harmadik etapot is mi kezdtük jobban, 5-0-val, (Karcsi ziccer, Mészi büntető, Attila közeli) ami újra Sólymok előnyt jelentett. (37-39) De triplák ellen nem volt orvosság, megint beesett kettő, és tovább futottunk az eredmény után. Peti betörése 2+1-es befejezéssel zárult, Áron tempója is a helyére került, (50-46) majd egy három perces nagy adok-kapokban, ismét biztatóbb képet mutatott az eredményjelző a negyed végén. Mári Gyuri és Mészáros Bence triplával próbálta hűteni a hazaiak kedélyét, Mészi tempója is célba ért, majd dudaszó előtt Tóth Bence triplája is bezúgott, így egyetlen pontnyi különbség volt a különbség a záró szakasz előtt. (58-57)
Az akarás azonban kevésnek bizonyult, mert továbbra is küszködés, enerváltság jellemezte játékunkat, hiányzott a kellő átütőerő, hogy kézbe vegyük a sorsunkat. Nagyon ráéreztek erre a hazaiak, megérezték a vérszagot, bátran vállalkoztak továbbra is távolról, és 11-0-val löktek vissza bennünket a gödör aljára. A 34. percben, 69-57-nél Peti hármasa jelentett féket az „egri bikavérnek”, és a védekezésünk is bekeményedett, ám két percig, ahogy a hazaiak sem, úgy mi sem találtuk meg az utat a gyűrűhöz. Megdobbant azért a végére a Sólymok szív, ám ezúttal már túl későn... Tóth Bence és Fehér Peti villant meg, (69-64) óriásit gyorsítottunk a játékon, és a védekezés is olyanná vált, amire az első perctől fogva szükség lett volna. Ezek hozadékaként pedig a nagyon izgalmas végjátékban át is vettük a vezetést. Karcsi lódult meg és fejezte be a gyors támadást, Mészi szorongatott helyzetből is beküldte távolról, majd ezt megismételve, újabb triplájával, 71-72-nél úgy tűnt, nem csak visszahoztuk a sírból, most már meg is nyerhetjük a meccset. Kevesebb, mint fél perc volt hátra, amikor jött a fekete leves... A szinte kényszer szülte távoli dobásból hazai hárompontos született, ez volt a 13-ik, és így ismét szorult a hurok... (74-72) Közelről és távolról is dobhattunk még az egyenlítésért, vagy a győzelemért, ám ekkor már a szerencse is a rendkívül motivált hazaiak mellé állt, akik persze alaposan meg is dolgoztak érte. Egy büntető még bepottyant, ezzel alakult ki a 75-72-es végeredmény, mely csalódást keltő számunkra.
Tény, hogy rendkívül rossz napot fogtunk ki, mely nem is az első, és bizonyára nem is az utolsó, de szemrehányás nem érheti a fiúkat. Nem szabad elfelejteni, hogy - a szabadidejükben végzett - edzésmunka terén feltehetőleg ebben a mezőnyben is hátul kullogunk, ám a srácok mindent megtesznek, hogy ez eredmények tekintetében ne így legyen... Mindent bele fiúk!
Két nagyon hosszú út vár a fiúkra a jövő héten, és cseppet sem könnyebb meccsek... Szerdán, (október 11.) Nagykanizsán Hepp Kupa mérkőzésen, vasárnap (október 15.) Sopronban bajnoki találkozón kellene begyűjteni a győzelmet. Ezt követően pedig az egyetlen októberi hazai találkozó következik, 21-én a Veszprémet fogadjuk. Hajrá Sólymok!
Edzői nyilatkozatok:
Kovács Márk: Utolsó percben extra kosarak születtek és nagy hajrával sikerült visszajönnünk a meccsbe. Azonban egyik csapat sem játszott a bajnokságnak megfelelő színvonalon, ez ránk nézve elég nagy kritika. Gratulálok az ellenfelünknek, mert extra energiákat mozgósítottak, amire mi nem voltunk képesek.
Klepej Roland: Az elmúlt két meccsből tanulva szerettünk volna már a kezdésnél azon a szinten pörögni, ami elvárható a csapattól és az első negyedbeli jó védekezésünk meg is hozta a gyümölcsét. Voltak hullámvölgyek, a védekezés váltásokra nehezen találtuk meg az ellenszert, de a jó kinti dobóformának köszönhetően mindig ki tudtunk mászni a gödörből. Örülök, hogy végre a lepattanó csatát is sikerült megnyernünk, talán ez volt a mérkőzés kulcsa. Gratulálok a Nagykőrös csapatának és további sok sikert kívánok nekik a bajnokságban.