nagykőrösi sólymok kosárlabda egyesület
Nem sikerült... Elképesztő csatában, végletekig kiélezett küzdelemben, egy óriási hangulatú meccsen maradtunk alul.
Nagykőrösi Sólymok KE - Veszprém KK 91-94 (15-21, 32-25, 19-19, 25-29)
Sólymok: Lakosa Ákos 26/9, Timkó Norbert 19, Kocsis Attila 7, Tóth Bence 5, Fehér Péter 4/3. Csere: Kovács Barnabás 12, Horváth Márton 8, Molnár Bence 4, Váits Olivér 4, Filep Áron 2, Vámos László, Mári György, Kónya Levente; Vezetőedző: Puszta Dávid
Veszprém: Promise 22/18, Ratiani 15/9, Szabó 15/3, Orgona 13/3, Madár 11/6. Cserék: Birkás 13/3. Szeifert 5/3, Ráskai, Pungur, Siskovits; Vezetőedző: Horváth Ákos
Vágni lehetett a feszültséget szombat délután a Kossuthban, ahol döntő ütközetre sorakoztak fel a csapatok. A kiesés elkerülése volt a tét, és a két győzelemig tartó párharc 1-1-re állt...
A nézőtér teljesen megtelt, nagyon sokan érezték, hogy óriási szükség lesz a szurkolói támogatásra.
Kiváló meccshangulatban került sor a feldobásra, ám az ütközetet vendégtripla nyitotta, amit óriási fütty és elégedetlenség fogadott, hiszen szerzője az a Ratiani volt, akinek szereplésének jogosságát kérdőjelezte meg a publikum, az első meccsen tanúsított súlyos sportszerűtlensége miatt... Senkit nem nyugtatott meg, az az információ, hogy még nem került sor a fegyelmi tárgyalásra... Erről röviden, ennyit...
Timkó Norbi közelről volt eredményes, majd Tóth Bence megoldásának tapsolt a szurkolótábor, Lakosa Ákos hármasával pedig vezettünk. (7-5) Ziccereink maradtak ki, Orgona duplázott, Norbi egyenlített, de támadásaink elakadtak, a vendégek pedig 11-0-s futással elléptek. (9-21) Jól szálltak be a padról cseréink, Molnár Bence remek betörése után, Kovács Barnabás fejezett be két akciót, Horvát Marci pedig kiosztott egy blokkot. Az első negyed 15-21-es állásnál ért véget.
Marci tett vissza egy támadó lepattanót, a második tíz perc első nagyszerű momentumaként, de hasonló válasz érkezett a bakonyiak részéről is, ráadásul plusz egy büntetőt is dobhattak. Kovács Barna villant, Fehér Peti pedig kintről engedte el hibátlanul, Kocsis Attila pedig szemfüles labdaszerzés után egyenlített. (24-24) Nem engedte el egymást a két gárda, felváltva estek a kosarak. Horváth Marci nem hibázott a büntetővonalról, majd Fehér Péter szenzációs gólpasszát tette fel Marci. Kocsis Attila értékesített egy helyzetet, (30-30) de a Veszprém kinti dobásaival nem tudtunk mit kezdeni, egymás után hullottak be. Norbi egy támadó lepattanót gyötört vissza, Attila egy büntetőt tett a helyére, és újra Norbi következett, egy perc alatt öt pontot tett a közösbe. Előbb 2+1-es befejezése, majd zsákolása robbantotta fel a csarnokot. Ebben a játékpercben még egy Tóth Bence büntetőjéből született pont is felkerült a táblára. (39- 41) A védekezési hibáinkat sorra büntette ellenfelünk, (39-46) de a félidő végén mi jöttünk ki jobban az adok-kapokból. Tóth Bence tört be, Ákos két büntetőt értékesített, majd harcos labdaszerzés után szerzett újabb látványos kosarat. A vezetést pedig egy újabb zseniális támadásból vettük át. Ákos a védők szorításából, a gyűrű alól passzolta vissza a háta mögé a labdát, Norbi pedig tudta mi a dolga... A szenzációs jelenetsor tovább fokozta a hangulatot, és a bizakodást. A zsinórban szerzett 8 ponttal, a szünetre egypontos fórral mehettünk. (47-46)
A forró légkörű összecsapás továbbra is rendkívül kiélezett küzdelemben folytatódott a harmadik negyedben is. Egyenlő eloszlásban, ám az előző negyedhez képest visszafogottabb mértékben születtek a pontok, az olykor kapkodó és pontatlan támadások következtében. Ákos tempójára veszprémi tripla érkezett válaszul, Peti egyik büntetője talált utat a gyűrűbe, Tóth Bence jó meglátása után Norbi tette fel közelről, Molnár Bence pedig betörésből növelte pontjaink számát. Ám a támadás során megsérült, nem is tudta folytatni a játékot. Ákos a befejező kétszer egymás után, (58-54) Timkó Norbi látványos asszisztjával pedig Váits Olivér emelkedik magasra és helyez a gyűrűbe. Olivér a büntetővonalról is jól céloz, de mi másból, mint hárompontosokból újra egál. (62-62) Fordítanak is a bakonyiak, de az utolsó szó a miénk a negyedben, Ákos labdaszerzés-, Norbi támadó lepattanó szerzés után helyez a gyűrűbe, marad az egypontos hazai vezetés. (66-65)
Az idegörlő, infarktusos utolsó felvonásban Ákos kezdi a pontszerzést, két büntetőt értékesít, majd Barna neve mellé kerül a következő két pontunk, (70-65) ám pillanatok alatt elolvad az öt pontos előny. Újra Barna remekel, jön rá a válasz is. Norbi és Filep Áron hozza össze az újabb látványos találatunkat, a nézőtéri hangulat elképesztő, de a fergeteges biztatás sem zavarja meg a vendégek kapitányát, aki egyenlít. (74-74) Potyognak a kosarak, a flúgos futamban, a védekezés itt-ott igen szellős, és Ákos egy büntetője kerül helyére, míg a vendégek újabb távolival hűtik a kedélyeket. Marci, majd Barna jó megoldása után egál az állás a 38. percre fordulva. (79-79)
Ami pedig ezután történik, szinte leírhatatlan... A heroikus küzdelemben beesik egy veszprémi hármas, Ákos tempójával üldözzük az eredményt, ám egy újabb tripla landol a gyűrűnkben, miközben a mi távoli kísérletünk nem ér célba. Veszprémi büntető után 81-86 az állás, másfél perccel a vége előtt. A helyzetünk meglehetősen kilátástalan, de Kocsis Attila bravúros kosara visszahozza esélyeinket. Csakhogy, a vendégek is betalálnak.(83-88) Norbi két büntetője kerül a helyére, ám erre is jön válasz. Nem adjuk fel, Ákos extra hármasa zúg be, (88-90) ám kénytelenek vagyunk faultolni, és Szabó Péter keze sem remeg meg, mindkét büntetőjét bedobja. Ákos eksztázisban robog előre és nagyon messziről suhintja rá, a csarnok robban, mert a labda a gyűrűben landol. (91-92) Ám az idő ellenünk van, újabb fault, mindkét büntető bepottyan, és marad öt másodpercünk, hogy egyenlítsünk. Jön a kétségbeesetten elengedett távoli kísérletet, sokan lélegzet visszafojtva, sokan hangos sikítással követik a labda útját, majd jön a pillanatnyi döbbent csend...
Elbuktuk az idegek harcát... Ezzel a vereséggel elúszott az osztályozó lehetősége, és így – minimum egy idényre - elbúcsúztunk a Piros csoporttól.
A csalódást jelentő eredmény ellenére a szurkolók állva tapsolva köszönték meg a csapatnak ezt a fantasztikus – bár meglehetősen keserédes - kosárélményt, és pacsizással jutalmazták a fiúk elképesztő küzdeni tudását.
Mindenkinek köszönjük a fergeteges buzdítást, ezt a szenzációs hangulatot!
Most kicsit belehalunk, de temetni nem szabad, és nem is fogjuk magunkat. Az élet nem áll meg, új célokat kitűzve, a mielőbbi visszajutás reményében folytatjuk ősztől az NBI/B Zöld csoportjában...
A sport nem csak győzelmekről szól, mindig vannak vesztesek is. Nekünk ezúttal ez utóbbi jutott... A vereség és a kiesés ténye most ugyan rendkívül fájó, de a sokkból kijózanodva, gondoljunk arra, hogy a 2017-es feljutáskor még a Piros csoportos indulás is erősen kérdéses volt. Ezt követően pedig, ki hitte volna, hogy az egyesületünk életében mérföldkövet jelentő, és a sportágon belül is „Sólymok-csoda”-ként „elhíresült” első éves „kaland” után, erőn és várakozáson felül, további öt évet töltünk a másodosztályban, az NBI/B felsőházában. Ezt mindenképpen óriási bravúrként értékelhetjük, ismerve a mezőny erejét, az ellenfelek hátterét és lehetőségeit. A most még nagyon fájó pofont kiheverjük, megrázzuk magunkat, és a realitás talaján állva, újult erővel vágunk majd bele a folytatásba! Egy új fejezet kezdődik, de ott is kemény erőpróba vár ránk, ám nagyon reméljük, hogy továbbra is hasonló közösségben, a „Mi kis csapatunkkal” és veletek, kedves szurkolóink, támogatóink, a Sólymok családdal! A ma este is megmutatta, hogy miért, pontosabban kikért is érdemes igazán küzdeni.
Fantasztikus szurkolótáborunk van! Mindenkinek hálásan köszönjük, aki mögöttünk állt, segített, támogatott bennünket, és kitartóan szurkolt nekünk ebben a balul sikerült szezonban is. Hajrá Sólymok!
Edzői nyilatkozatok:
Puszta Dávid: Rendkívül nehéz most szavakat találni... Én mindig abban hiszek, hogy az eredményesség egy ok-okozati összefüggés folyamatából fakad. Először is szeretném megköszönni a játékosaimnak azt a munkát, amit belefektettek! Év elején, amikor idejöttem, augusztus végén tudtunk elkezdeni együtt dolgozni, és heti három edzéssel vettük fel a versenyt ellenfeleinkkel, akik zömében duplát, triplát edzenek hozzánk képest. A játékosaim munka után, a megmaradt energiájukkal, késő estébe nyúlóan utazva, hol Pesten, hol Nagykőrösön jelentkeztek edzésre, és próbáltak meg az általam idehozott változásoknak is megfelelni, annak irányában tovább fejlődni. Le a kalappal előttük! Azt gondolom, hogy a realitás és a körülmények sem amellett szóltak, hogy mi egy nagy csatahajó lennénk ebben a háborúban, és ahhoz, hogy idáig is eljussunk, sok erőfeszítés, szív, akarat és több extra is kellett. Nagyon szépen köszönöm a fiúknak, és azt, hogy követtek! Tragédia nem történt, mert ha reálisan nézzük a dolgokat, ez abszolút benne volt a pakliban! Mi ugyanúgy a Nagykőrösi Sólymok maradunk, ugyanaz a szerethető csapat! Ezt a tapasztalatot most haza kell vinni, le kell vonni a tanulságokat és építkezni belőle, hogy a folytatás sikerélményeket hozzon. A Veszprémnek gratulálok, sok sikert kívánok a jövőben! Klasszikus egylabdás meccs volt, sajnos a lépéselőny náluk volt a végén, lélektanilag nagyobb erővel bírtak, a védekezésünkbe lyukat tudtak ütni, és extra hármasok is beestek. A balszerencse sérülések formájában is utolért bennünket, Molnár Miklós, Kovács Soma kidőlése után, Lakosa Ákosnak három hete úgy fáj a csuklója, hogy alig bírja mozgatni, Kocsis Attila pedig két napja majd a bokáját törte, csoda, hogy mindketten tudtak játszani. Minden arra felé mutatott, hogy egy hősi halál forgatókönyve íródik... A szurkolóinknak nagyon szépen köszönjük az egész éves támogatást! Mindig élmény volt előttük játszani, mindig megérte értük is küzdeni. Akármilyen „szedett-vedett” évünk volt is, a sok nehézség ellenére végig kitartottak mellettünk! Sok helyen játszottam, de ilyen szívvel-lélekkel buzdító tábort nem nagyon tudnék felsorolni, és az, hogy a minden, még vesztes meccs után is odahívnak bennünket pacsizni, és vigasztalnak, biztatnak, ilyet még nem tapasztaltam. Szívemből köszönöm nekik ezt a hozzáállást, és ezt a szeretetet! A Veszprémnek még egyszer sok sikert, a játékosaimnak pedig nagy ölelést!
Horváth Ákos: Hasonló volt a mérkőzés, mint az előző kettő, és pont olyan, mint amilyenre számított – azt gondolom – mindenki. Egy végletekig kiélezett meccs volt, és megint csak ugyanazt tudom mondani, hogy mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet! Kicsit szerencsénk is volt, és mindenkinek a helyén volt a szíve és az esze is. Most fellélegezhetünk kicsit, de korántsem teljesen, hiszen osztályozó vár még ránk, körülbelül egy hónapot kell várnunk az ellenfélre, akivel az osztályozót meg kell vívjuk. A Nagykőrösnek gratulálok, mert ilyen szívvel játszani, azt gondolom, ez országos szinten is megsüvegelendő, és mihamarabbi újabb Piros csoportos tagságot kívánok nekik, hogy ezzel a csapattal érjék el ezt!