Elképesztő csatát nyertünk, de háborút még nem! 1-0-ra vezetünk a két győzelemig tartó párharcban!
Nagykőrösi Sólymok KE - Veszprém KK 67 -62 (8-18, 11-18, 26-18, 22-8)
Sólymok: Lakosa Ákos 21, Kocsis Attila 7, Fehér Péter 5/3, Tóth Bence 4, Horváth Márton 2. Csere: Timkó Norbert 11, Váits Olivér 7, Molnár Bence 3/3, Filep Áron 3/3, Kovács Barnabás 2, Vámos László 2, Kónya Levente; Vezetőedző: Puszta Dávid
Veszprém: Orgona 13/3, Szabó 9, Ratiani 8/6, Udemezue 7/3, Madár 7/3. Cserék: Birkás 14/3, Szeifert 2, Varga 2, Pungur, Siskovits, Vértes; Vezetőedző: Horváth Ákos
A play-out első körében – az Óbudai Kaszások ellen - nem sikerült bebiztosítani a bennmaradást, így jönnek az újabb megpróbáltatások, az „élet-halál” harcok, és két párharcot kell megnyerni, hogy megőrizzük Piros csoportos tagságunkat.
Elsőként a másik play-out ág vesztesével, a Veszprém KK csapatával mérkőzünk meg, és jobb alapszakaszbeli helyezésünknek köszönhetően itthon, a Kossuthban, kezdtük a két győzelemig tartó párharcot.
„Élveznünk és használnunk kell a hazai pálya lélektani előnyét!” – mondta Puszta Dávid, a mérkőzést felvezető nyilatkozatában. Nos a meccs nem ennek jegyében indult. Nagyon nem... A tét súlya béklyókat kötött kezekre, lábakra, és döbbenetes első félidőt láthatott az ezúttal a szokottnál szűkebb létszámú hazai publikum. Ebben nagy szerepet kaptak a ballagások is, de tegyük a szívünkre a kezünket, a legutóbbi, óriási csalódást hozó Kaszások elleni meccs is közrejátszhatott, hogy kevesebben váltottak jegyet...
A meccs pedig úgy indult, hogy az is bánhatta, aki ezúttal mégis a meccsnek szentelte a szombat estéjét, hiszen alig hittünk a szemünknek, de a feldobást követően hat percig nem találtuk a gyűrűhöz vezető utat. Mindkét gárda – érthetően – rendkívül idegesn kezdett és a csapkodó játékban a bakonyiak is három percig csak keresték a gyűrűt. Ám mikor megtalálták, kétszer távolról is bevették és 10-0-s előnyre tettek szert. Időkérésünket követően, Timkó Norbi törte meg a jeget, a 6. perc végén, majd Kocsis Attila értékesített egy büntetőt, de a kínjaink folytatódtak, a vendégek előnye 13 egységnyire nőtt. (3-16) Filep Áron állt bele egy távoliba, majd a dudaszó előtt Norbi gyömöszölt vissza egy támadó lepattanót, a negyedet 10 pontos hátránnyal zártuk. (8-18)
A második etapban sem javult a színvonal, de ami fájóbb volt, hogy a helyzetünk sem, sőt... A „tragikomédia”-szerű meccs újabb 4 perces góltalansággal folytatódott, és ismét a veszprémiek találtak be előbb, erre Lakosa Ákos válaszolt, ám sokkoló, 11-0-s vendég futás következett, így immáron 21 pontnyira szakadtunk le ellenfelünktől. (10-31) A nézőtéren néhány perc síri csend, úgy tűnt, ez már teljesen elvette a kedvét mindenkinek a szurkolástól... Váits Olivér egy büntetőt értékesített, majd Ákos elképesztő akarása hozta vissza kicsit a reményeket, kétszer szerzett támadó lepattanót és abból kosarat. Horváth Marci cselekedett hasonlóan, így a zsinórban szerzett 7 pontunk a közönség hangját és az esélyeinket is visszahozta. Örömre azért nem sok okunk volt, újabb veszprémi tripla esett be és közelről is betaláltak, de legalább az első félidő utolsó momentuma a miénk volt, Fehér Peti villant meg. A szünetre kialakult 19-36-os állás azonban így sem sok jóval kecsegtetett...
A második félidőt a nézőtérről a „Mindent bele!”, a pályán Ákos kosara nyitotta, ám mégis a vesszőfutásunk folytatódott, egy veszprémi hárompontos után, 21-42-t mutatott az eredményjelző a 23. percben... És 16 %-os hazai dobóteljesítményt... Totál katasztrófa...
Mielőtt teljesen letargikus állapotba került volna mindenki a Kossuthban, a Sólymok-szívet emlegető (leginkább hiányoló...) közönség hangját végre többen is „meghallották”... Az apátiából és a végső kétségbeesésből a végig óriásit küzdő, de a célzással szintén szenvedő Lakosa Ákos próbálta kirángatni a csapatot. Mert az biztos, hogy mindenki nagyon akart, de ez csak görcsösséget szült, hiba-hegyeket eredményezett, és kintről a fájóan gyenge teljesítmény látszott. Az idénybeli leggyengébb... Eddig! Mert a 24 perctől áttört a gát, és egyre jobban magához tért csapatunk. Kocsis Attila, Tóth Bence és Kovács Barnabás egy perc alatt nagyot javítottak a helyzetkihasználásunkon, és védekezésben is látszott már, hogy éledezünk... A gyűrű még mindig nem volt velünk, egészen hihetetlen módon jöttek ki belőle a labdák, távoli és közeli kísérleteinknél is, és persze nem lehettünk büszkék a büntetőzésre sem, így a különbség továbbra sem „akart” csökkenni, 27-48-ra állt a meccs a 25. percben. Ákos két büntetőt tett a helyére, Norbi fordult be remekül, Kocsis Attila talált be a büntetővonalról és a mezőnyből is, majd Olivér varázsolt vissza egy támadó lepattanót, futottunk végre egy 9-0-át, (36-48) de eladott labdáink után büntetőkkel ismét távolodott a Veszprém. Egy elhalni látszó támadás végén Molnár Bence vállalta el kintről, triplája, mint egy falat kenyér... Olivér két büntetőt értékesített, Vámos Laci pedig labdaszerzése után lépett be remekül a palánk alá, hosszú idő után először eltüntetve a kétszámjegyű különbséget. (43-52) A negyed büntetők sorozatával ért véget, ebben ismét csak 50 %-ra futotta, (Olivér tett a helyére kettőt), így az utolsó tíz percre maradt a 9 pont ledolgoznivalónk...
Ebben óriási segítség érkezett a nézőtérről, és a csapat is egyre jobban hitt magában! Norbi fordult be nagyszerűen, majd Vámos Laci csodapasszát tette fel, Ákos pedig már az 5. támadólepattanót tépte le és abból kosarat is szerzett (51-56) talpra ugrasztva a hazai tábort. Az idegek harcában jöttek érthetően a hibák is, és némi kapkodás, ezt négy ponttal büntette is ellenfelünk. (51-60) Ákos egy, Tóth Bence két büntetője ért célba, és óriási hangrobbanást kiváltva bezúgott Fehér Peti trojkája! (57-60) Fantasztikus hangulat uralkodott a csarnokban, a vendégek teljesen megzavarodtak, a demoralizáló hármas után Ákos lopta ki ellenfele kezéből a labdát és meg sem állt vele a gyűrűig. Mindenki állva szurkolt már, amikor átvettük a vezetést. Egy sokadik keményen kivédekezett támadásból gyors indulás, és Tóth Bence passzából - a meccs kimagaslóan legjobbja – Lakosa Ákos fordítja meg az állást. (61-60) A feszültséget vágni lehet, Norbi egy büntetője kerül a helyére, Birkás keze nem remeg meg, egalizál. (62-62) Másfél perc a meccsből, Ákos viszi dűlőre a dolgot... Újabb labdaszerzés és kosár emberrel a nyakán, érezhetően a kezünkben a meccs, de elkiabálni nem lehet, hiszen élénken él még a kép, mi történt két és fél hete... A küzdőszellem tekintetében kiválóra vizsgázó Attilát nagyon nyomja a tét, egyik büntetője landol a gyűrűben, majd kiderül, a vendégek légiósának sincsenek kötélből az idegei, súlyos fegyelmezetlenséget követ el, indulatában a játékvezetőt is arrébb löki, így azonnal a kiállítás sorsára jut. A dupla duplával záró Ákos (21 pont, 10 lepattanó, 4 szerzett labda, 6 gólpassz, 27 VAL) pedig a közönség tombolása közepette két büntetőt pakol még be, ezzel kialakítva a 67-62-as végeredményt. (Timkó Norbi 11 ponttal és 10 lepattanóval, /19 VAL/ szintén dupla-duplával járult hozzá a sikerhez.)
A tét alaposan rányomta bélyegét a teljesítményünkre, de a csapnivaló első félidő után, nagyon mélyről sikerült felállnunk, és Lakosa Ákos vezérletével, óriási csapatmunkával, hatalmas szívvel 21 pontos hátrányt ledolgozva, nyertük meg a kosárdrámát. A gyatra kezdés után bekövetkezett fantasztikus feltámadás remélhetőleg kellő erőt és önbizalmat ad a következő, irtózatosan nehéz meccsre, meccsekre.
Óriási volt az öröm szombat este, de mától már a folytatásra kell koncentrálni, hiszen még csak az első – de rendkívül fontos - lépést tettük meg a bennmaradásért zajló, ádázi küzdelemben. A második félidőre alapozva kell folytatni szerdán Veszprémben, ahol a cél, lezárni a párharcot!
Szép volt fiúk! Köszönjük szurkolóinknak a buzdítást, a remek hangulatot!
Edzői nyilatkozatok:
Puszta Dávid : Alig találok szavakat, annyira boldog vagyok! Az előző mérkőzésünk inverze történt meg, a múltkor +20-ról veszítettünk, ezúttal -21-ről nyertünk. A mérkőzés elején azt éreztem, hogy a hazai pálya előnye inkább csak lelki stresszként hatott a játékosokra. Nagyon rossz döntések, kiválasztások voltak, és 15/1-es tripla mutatóval álltunk a félidőben. Ezt követően ezt a meccset már csak védekezéssel nyerhettük meg, lélektanilag veszítenivalónk tulajdonképpen ekkor már nem volt, és úgymond, kockáztatnunk kellett. Amit a második félidőben beletettek a srácok, az a küzdés, igyekezet, majd az egyre inkább felszabadult játék eredményezte azt, ami a múltkor velünk fordítva történt meg. Nagyon-nagyon köszönöm a játékosaimnak, hogy bebizonyították, hogy mi is képesek vagyunk olyan meccset játszani, amit legutóbb elszenvedtünk. És abszolút hiszem, hogy ez a győzelem a csapatnak olyan dopping lehet, ami a következő időszakra nagyon kell, és jól fogunk kijönni belőle. Gratulálok a Veszprémnek is, az első félidőben jól játszottak, megtalálták és értékesítették helyzeteiket, le a kalappal előttük is. Szerdán folytatjuk, nincs még vége... A hazai publikumnak rendkívül hálás vagyok, hihetetlen jó ilyen élményeket átélni, amit kapunk. Amikor jöttünk fel, akkor érződött igazán az óriási támogatás, minden kosár és labdaszerzés után robbant a csarnok. Akárhányszor belegondolok, kiráz a hideg! Azt gondolom, ez olyan adrenalin bomba a srácoknak is, amiért megéri küzdeni és hajtani! Nagyon szépen köszönjük!
Horváth Ákos : Ilyen ki-ki meccsen, ilyen szintű fegyelmezetlenséggel nem érdemeltünk győzelmet. A Nagykőrös, ahogy a szívét-lelkét beletette a második félidőben, azzal ők viszont igen, gratulálok ellenfelünknek! Egy félidő példás játék után egy katasztrofális másodikat játszottunk, ezzel még sokkal nehezebbé tettük a dolgunkat, mint amilyen eddig volt. Nem tudjuk még milyen következménye lesz annak a mérhetetlen butaságnak, amit Ratiani csinált a végén, de szerintem biztosan eltiltják. Készülünk szerdára, de így valószínűleg más szerkezetben kell játszanunk.