TÁMOGASSON MINKET ADÓJA 1%-ával!
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras

támogatóink
  • Üdvözöljük honlapunkon
2019-07-10 19:47:48 | „Csapatunk tudja, hogy hol a helye, tisztában vagyunk a képességeinkkel…”

„Csapatunk tudja, hogy hol a helye, tisztában vagyunk a képességeinkkel…”

Vezetőedzőnket, Lakosa Zsoltot is megkértük értékelje a 2018-2019-es idényt. De mielőtt az idei szezont boncolgattuk, egy kicsit visszatekintettünk a távolabbi múltba is, és természetesen szó esett a folytatásról is. Többek között arról is, hogy az idényt nagy valószínűséggel „Lakosa-triplával” kezdjük…

Lakosa Zsolt neve összeforr a Nagykőrösi Sólymok Kosárlabda Egyesülettel, hiszen az egyesület megalakulása óta edzőként irányítja a felnőtt csapatot. De ezt megelőzően a nagykőrösi utánpótlás nevelésben is jelentős szerepet vállalt „Zsolt bá”, aki azonban nem csak edzőként ismert a nagykőrösi kosárlabda hívek körében. Lakosa Zsolt, korábban (1992-től) a Nagykőrösi KK játékosaként részese volt a csapat „A” csoportos szereplésének.

De vezetőedzőnk egész családja aktívan kötődik a nagykőrösi kosárlabda élethez, hiszen felesége, Lakosa Klára is kosarazott Nagykőrösön a 90-es években, mint ahogy később két fiuk is követte példájukat. Ákos jelenleg is csapatunk erőssége, bátyja, Zsolt pedig még a Szolnok fiatal játékosaként, kettős játékengedéllyel öltötte magára a Sólymok mezét, 2012-ben. Az idősebb Lakosa fiú az elmúlt szezonban ellenfélként, a MAFC színeiben lépett pályára a Kossuthban, de a tervek szerint ősztől sűrűbben láthatjuk… Reméljük, nem kiabáljuk el, de a következő szezonban a két Lakosa testvér egy csapatban képzeli el a folytatást, és nem Ákos készül a MAFC-hoz…

De ne rohanjunk ennyire előre, térjünk vissza a családfőhöz! Vezetőedzőnket nem nagyon kell bemutatni a kőrösi kosárlabda barátoknak, de azért elevenítsük fel kicsit a múltat, elsősorban fiatalabbak szurkolóinkra gondolván.

 „Zsolt bá” Katonatelepen lakik, ott dolgozik testnevelő tanárként, de nem csak ott pallérozódik a keze alatt sok fiatal, hiszen a Sólymok felnőtt gárdája mellett, több utánpótlás csapatnál is tevékenykedik.

- Nem sok üres hely lehet az edzés- illetve meccs naptáradban…

- Tanítok Katonatelepen a Mathiász-ban, a Mercedes Akadémián pedig három csapatnál - U11, U12 és U14 - dolgozom, illetve dolgoztam ebben a szezonban. A tanítás után, az U11 és U12-es edzések Katonatelepen voltak, az U14 Kecskeméten. A serdülő gárdánk az utóbbi évek legerősebb csapata volt az akadémiának, 3. helyen végeztünk az országos bajnokságban. A sikeres év után csökkenteni fogom a feladatokat, mert érzem, hogy nem vagyok már fiatal. Marad két utánpótlás csapat, és természetesen a Sólymok! Jövőre Kovács Sanyival ketten fogjuk vinni a gárdát, több edzéssel, amit felesben oldunk meg Sanyival.

- Utazzunk egyet az időben! Hol és hogyan kezdődött kosaras pályafutásod?

- Százhalombattán éltem középiskolás koromig. Bognár Éva tanárnő adta először kezembe a labdát. Ő szerettette meg velem ezt a szép játékot. Érdekesség, hogy az akkori igazgatót a suliban Dávid Lászlónak hívták. Ő Dávid Kornél (127-szeres magyar válogatott kosárlabdázó, aki egyedüliként az országban 109 NBA-meccsel is büszkélkedhet) édesapja. A kis Kornélra sokat vigyáztunk az edzéseink alatt. A „felfedezőm” tanácsára Budapesten folytattam a tanulmányaimat, és a kosarazást. Mégpedig a Honvédban, így igazából a BHSE volt a nevelő egyesületem.

 

- Ahol aztán később bajnoki cím tulajdonosa is lettél…

- Az 1981/82-es bajnoki cím részese lehettem. Akkor még a cserepadon is válogatott játékosok ültek. Én tinédzserként, szerényen a pad széléről néztem az eseményeket. 5-10 percet tölthettem a pályán, amikor már az „öregek” lerendezték a meccset. Fantasztikus játékosokkal edzhettem és játszhattam együtt. Recska (Főnök) Laci, Gellér Sándor, Kiss Tamás, Horváth (Görbe) Attila, Heinrich Róbert, Kamarás Gyuri… legendás nevek. Az edző Simon János (Simi bá), az „Aranycsapat” vezéregyénisége volt.

- Nagykőrösi játékosként milyen emlékeid vannak a fantasztikus hangulatú hazai meccsekről?

- Kosárlabda pályafutásom legszebb évei voltak. Akkori csapattársaimmal ma is szoros baráti kapcsolatban vagyunk. Jó társaság, szuper közönség, remek hangulat, nagy rangadók ebben a kis városban.

 - Utánpótlás edzőként már a magyar válogatott kispadján is bemutatkoztál, és igen szép sikerrel…

- Négy évig irányíthattam a 90-91-es korosztály nemzeti válogatottjának munkáját. 2007-ben Skopje-ben a „B” csoportos EB-n 21 csapat közül a 2. helyet szereztük meg. Feljuttattuk ezzel a korosztályt az „A” divízióba. Azóta is ez a legjobb eredmény, amit férfi vonalon elértünk….

- A nagykőrösi utánpótlással sikerült a legfényesebb érem is…

- Szintén nagy siker volt az első utánpótlás bajnoki arany is, amit a Nagykőrös serdülő csapatával értünk el 2001-ben. Az edzői team tagja volt Király Laci barátom, és a már említett Bognár Éva is. Hármunk játékosait gyűjtöttük össze a kőrösi diadal érdekében.

- A Sólymok felnőtt csapatával pedig 2011-ben, az NBII-es bajnokság Keleti csoportjában végeztetek az élen. Feljutás, pár év játék, majd anyagi okok miatt visszalépés következett. Ám, a 2016-os, NBII-es alapszakasz-bajnoki címét már három év NBI/B-s szereplés követte, ebből a második már az NBI/B felsőházában hozott egy szenzációs évet. A harmadik, vagyis a 2018-2019-es szezon kevesebb bravúrt tartogatott, de a hőn áhított célt, a bennmaradást sikerült teljesíteni. Mennyire vagy elégedett az idei szerepléssel?

- Elégedett vagyok! Sokat gyengültünk, elment két meghatározó játékos, Tóth Viktor és Dobos László, és Fulviora sem úgy számíthattunk már, mint az előző szezonban. Ezen kívül a „fiatal-poszt” sem úgy alakult, hiszen Fehér Peti, mint fiatal az előző idényben szenzációs évet futott. Biztos pontként számíthattunk rá, s volt, hogy meccseket nyert nekünk. Idén a fiatalok nem tudták ezt a szerepet ilyen szinten pótolni. Összességében tehát három poszton is gyengültünk. Chris érkezésével javult a helyzet, de neki is idő kellett, így főleg a bajnokság vége felé tudott többet hozzátenni a csapat teljesítményéhez, de palánk alatt és fiatal poszton végig halványak voltunk az előző szezonhoz képest.

- Boncolgassuk kicsit az idényt! Nem tűnt ijesztőnek a helyzet az első két meccseket követően, amikor is a szeptemberi nyitányon a – végül a bajnoki döntőt játszó csapatok – Veszprém és az OSE igen nagy zakót mért ránk?!

- Kaptunk már nagy verést korábban is, például tavaly a Debrecentől… Nem ijedtünk meg, tudtuk, hogy jönnek majd a nyerhető meccsek, ott kell győzni. És ráadásul ezeken a meccseken még a keret egy részére nem is számíthattunk, nagyon tartalékosan álltunk fel a két bajnokesélyes ellen, például Veszprémbe szinte „töredékcsapattal” utaztunk. Így ez benne volt a pakliban, de tudtuk nem ez számít. Nem örültünk persze, de helyén kezeltük.

- Októberben aztán jött egy önbizalom növelő, utolsó másodperces kosárral kiharcolt győzelem a Budafok ellen.

- Jó meccset játszottunk, ahol szerencsés végeredmény született. Nagyszerű volt a hangulat a pályán és nézőtéren egyaránt. Nagyon örültünk, és természetesen adott egy lökést a csapatnak. Valószínűleg kihatott a folytatásra…

- Ami jött is… November három győzelem - Bonyhád, Pécs, Békés – ami a bennmaradásért folytatott versenyfutásban létfontosságúnak tűnt.

- Igen, de mint végül kiderült, nem is számított létfontosságúnak. Nagyon fontos volt persze, de akkor lett volna igazán értékes és létfontosságú, ha kiharcoljuk a 9-10. helyet, vagyis a biztos bennmaradást. Így láthattuk, hogy aki alig nyert meccset, az is ugyanolyan helyzetből várhatta a kiesés elleni párharcokat, a „play-out” küzdelmeit.

- A december és a január nem sok sikerélményt tartogatott, egészen pontosan egy kilencmeccses nyeretlenségi szériát. Frusztrálta a csapatot, nagyon befolyásolta a hangulatot?

- Nagyon nem estünk kétségbe! Ebben a mezőnyben ez is benne van… De egyébként pedig csapatunk tudja, hogy hol a helye, tisztában vagyunk a képességeinkkel. Ismerjük a gyengéinket, az erősségeinket, és tudtuk, hogy jönnek majd a győzelmek is. Nem is az első ilyen nyeretlenségi széria ez a csapat életében, mint ahogy akadt már hosszabb jó sorozat is. Szóval szerintem helyén kezeltük a dolgokat ekkor is, és szerencsére a szurkolóink is kitartottak mellettünk.

- A Törökbálint ellen aztán megtört a jég…

- A nyerhető meccseket többnyire hoztuk, így ezt is. Az erősebb csapatok ellen azonban nem igazán sikerült bravúrt elérnünk.

- A Veszprém ellen itthon nem sokon múlott…

- Valóban közel voltunk a sikerhez. Ellenfelünk talán kicsit „leengedve” érkezett, mi viszont nagyon jól összpontosítottunk. Nagyszerű meccset játszottunk, nyerhettünk volna, de végül nem sikerült.

- A Bonyhád és a Békés elleni, hazai tripla parádé után pedig még esély mutatkozott az „egyenes” bennmaradásra is, végül mégis jött a play-out.

- Két jól sikerül mérkőzés volt, nagyon jól dobtunk. És tényleg hajszálon múlt, hogy nem tudtuk elcsípni a biztos bennmaradást jelentő helyet. Vészhelyzetbe kerültünk, és ráadásul az erősebb ellenfelet kaptuk a kiesés elleni csatában.

- A bennmaradásért a Békés elleni párharc nagyon rosszul kezdődött. Az edző kórházban. Kovács Sanyi kiváló helyettes, de mégis teljesen szokatlan helyzet…

- Balszerencsék sorozata hozta, hogy nem tudtunk hazai pályán nyerni. A rosszullétem miatt a kórház folyosóján várakoztam a laboreredményre és onnan követtem a meccs alakulását. Szerintem Ákos kiállítása sem történik meg, ha itt vagyok. És a koncentrálást alaposan befolyásolta még Molnár Mikiék gyermekének megszületése is, nehéz helyzet volt, mindannyian nagyon aggódtunk. Mindent összevetve, az lett volna a bravúr, ha sikerül nyerni! És még így sem sok hiányzott a győzelemhez…

- De a Békés elleni visszavágón elképesztő nagyot küzdöttek a fiúk, kiharcolták a harmadik meccset, és vele a lehetőséget, hogy hazai pályán döntsük el a párharcot.

- Teljes kerettel - magamat is beleértve - keltünk útra, a pánik jeleit egy pillanatig nem láttam a fiúkon. Volt egy kis idegeskedés, de mindenki tisztában volt vele, hogy vagyunk olyan jó csapat, hogy idegenben is képesek leszünk hozni a mecset. A hazaiak pedig talán kicsit el is hitték, hogy megvan a bennmaradás. Ismét jó meccset játszottunk, és a végén viszonylag simán nyertünk.

- Itthon aztán eldöntöttük a párharcot, és bennmaradtunk!

- Sikerült! Itt is szoros volt sokáig, nagyon jól játszott a Békés is. A párharc mindhárom mérkőzésén egyébként, és ha így játszottak volna végig a bajnokságban, talán nem is kerülnek ebbe a helyzetbe.

- Néhány szóban az egyéni teljesítményekről. Kiemelnél valakit a csapatból?

- Nagyon nem szeretnék kiemelni senkit. A meghatározó játékosaink közül Mikszi, Ákos és Chris viszonylag stabil, egyenletes teljesítményt nyújtott, Chris főleg a vége felé. Karcsi mentalitása, lelkesedése sokat jelentett, többször lendítette át a csapatot nehéz pillanatokon. Petinek voltak jó dobó, remek meccsei. Akkor tudtunk igazán jó teljesítményt nyújtani, ha a magból 3-4 embernek ment a játék. Palánk alatt végig gyengék voltunk, azt nem tudtuk megoldani, és a fiatalok sem tudták azt a szintet hozni, mint ahogy az előző szezonban sikerült.

- Legemlékezetesebb meccs számodra?

- A Békés ellen idegenben! Sok szurkoló kísért el bennünket és óriási hangulatot teremtettek! Jó a terem akusztikája és az is rásegített, zengett a csarnok a kőrösi szurkolók hangjától! És ugye, a tét is óriási volt.

-  Szurkolók… Hétről-hétre remek hangulat uralkodik a Sólymok hazai meccsein.

- Nagyon jó érzés! Mint már említettem, a szurkolók annak ellenére is kitartottak és drukkoltak, hogy jóval kevesebb sikerélményben volt részünk, mint az előző évben. Látták és átérezték a problémáinkat, de a lelkesedésünket és a hozzáállásunkat jól hallhatóan értékelték. Reméljük a folytatásban még több örömük, örömünk lesz.

- A várható erősítésekről, a játékos keret változásairól lehet-e már tudni valamit?

- Fulvio, Szablics Peti már nem lesznek ősztől, Kovács Sanyira is edzőként számíthatunk a folytatásban. Fiatal posztokra keresgélünk, hiszen ki is öregedtek a fiúk, de erősítenünk is kell! És magas játékosra lenne nagyon nagy szükségünk. A 19 éves nagykőrösi Lakatos Peti előreláthatólag itthon folytatja, és Zsolt fiam is több, mint valószínűnek tűnik…

- Ez már jól hangzik, reméljük valóban összejön a „Lakosa-tripla”…  Két sikeres év az NBI/B felsőházában, hiszen mindkétszer sikerült bennmaradnunk. Milyen tervekkel vágunk neki a következő szezonnak?

- Tíz éve indultunk el a bajnoki küzdelmekben, így ez jubileumi év lesz. Szeretnénk emlékezetesebb szezont produkálni! Stabilabb háttérrel, stabilabb csapattal próbálunk belevágni, igyekszünk a megcélozni a középmezőnyt! Győzelmekkel és bravúrokkal szeretnénk megörvendeztetni a drukkereinket, legalább úgy, mint két éve. Nem ígérkezik könnyűnek, hiszen a mezőny még tovább erősödött, sorra jelentik be a vetélytársak a jó nevű, rutinos és „A” csoportból érkező játékosokat.

- Zajlanak a nyári szabadságok, mikor találkozik újra a csapat a pályán?  

- A felkészülésünk augusztus elején kezdődik, és ami már biztos, hogy Egerbe utazunk felkészülési tornára illetve idén is megrendezzük a Lucifer tornát. A bajnokság pedig szeptember közepe felé kezdődik. 

- Köszönjük az interjút! Hajrá Sólymok!