Az 5. helyen végeztünk az NBI/B Zöld csoportos bajnokság 2024-2025-ös idényében, három pozícióval előrébb, mint az előző szezonban, de nem jártunk nagyon messze az elődöntőtől sem. Szerettünk volna éremért játszani, de nincs okunk elégedetlenkedni, sőt... A csapat összességében remek teljesítményt tett le az asztalra, szurkolóink kiváló hangulatot biztosítottak a meccseken, és sok csodás pillanatot élhettünk meg együtt ismét, nagyszerű miliőben.

Vajon hogyan látta mindezt belülről Kovács Márk, aki második évét töltötte csapatunk kispadján, edzőként...

- A Budafok elleni megnyert párharc után azt nyilatkoztad: „Szerintem a helyünkön vagyunk, ez pozitív számomra, örülök a megszerzett helyezésünknek!” Jónéhányat aludva a győztes csatára, a véleményed most is fenntartod? Maradéktalanul elégedett vagy? Mert azt is mondtad, hogy kissé csalódottan éltük meg, hogy nem sikerült a legjobb négy közé jutás...

- K. M.: Azt gondolom, hogy nem a rájátszásban mutatott teljesítményünk miatt nem kerültünk négy közé. Ahhoz képest, hogy Tóth Bence is kidőlt a sorból, nagyon szépen teljesített a csapat. Talán a szezon első felében lehetett volna 1-2 meglepetést okozni, továbbá az alapszakaszban a DMTK elleni hazai vereség volt, ami megnehezítette a pályaelőny kiharcolását. Az előttünk végzett csapatok talán egy kicsit kiegyensúlyozottabbak voltak, ezért gondolom, hogy a helyünkön vagyunk.

- Ez volt a második idényed. Tudsz különbséget tenni, hogy melyikben érezted „kényelmesebbnek a kispadot”? Melyik jelentett több örömet, kevesebb problémát, fejtörést, esetleg stresszt?

- K. M.: Az idei szezon sokkal kényelmesebb volt, sok könnyebb győzelem volt, ahol a csapat magabiztosabban nyert. Azonban az első szezonomban, a Fehérvár elleni hazai győzelmet eddig nem sikerült felülmúlni.

- Karcsi és Norbi visszavonult, ám Mixi újra csatasorba állt és érkezett Milán, így az biztos volt, hogy a rutin tekintetében élenjárók leszünk ebben az idényben. Mixit közelebbről ismerted, s, bár Milán sem volt ismeretlen számodra, kihívásként élted meg, hogy egy ilyen kaliberű játékos kerül a „kezed alá” pályafutásod elején?

- K. M.: Egyáltalán nem éltem meg kihívásként, ő egy profi, aki minden csapatában nyerni akar, és komolyan veszi a meccseket. Ha ilyen játékosokkal kell dolgoznod, akkor azt gondolom, nincs annyira nehéz dolga egy edzőnek.

- Boncolgassuk kicsit az idényt, szakaszokra bontva. A tavalyi bronzérmes otthonában nyertünk a bajnoki nyitányon, Milán máris igazolta klasszisát, ám a hazai rajt nem jól sült el, és ezt követően is döcögött a játékunk, a 7. fordulóban - november közepén - még negatív mérleggel álltunk. (3 győzelem, 4 vereség) Ehhez ugyan nagyban hozzájárultak a sérülések, a tartalékos keret, a nehéz sorsolás is, ám mindezeket figyelembe véve, mintha a kellő tűz is hiányzott volna... Akkori, meccsek utáni 2-3 nyilatkozatod sem optimizmusról árulkodott...

- K. M.: Így igaz, nem voltam boldog, magamat is sportembernek tartom, ahogy a csapat többi tagját is, ami magában foglalja, hogy mindig nyerni akarok. Sajnos ott volt egy mélypont, és leginkább a mutatott teljesítmény volt az, ami csalódottságra adott okot.

- A következő mérkőzéseken, egyre inkább elkaptuk a fonalat, ha nem is nyertünk minden meccsen, méltó ellenfelei tudtunk lenni a bajnok Tiszaújvárosnak is. A nézőtérről úgy látszott, mintha átszakadt volna egy gát, kiegyensúlyozottság, felszabadultság érződött. Mi változott, vagy csak eddigre állt össze a játékunk?

- K. M.: Én is úgy érzem, hogy megtaláltuk a magabiztosságot, támadóoldalon egészen szépen olvastuk az ellenfelek védekezését, védő oldalon meg viszonylag kevés pontot kaptunk. Ha véletlenül az ellenfél változtatott valamin, nekünk is volt válaszunk rá.

- Nem a szezon elején kell a legjobb formában lennünk, hanem inkább az utolsó harmadában - nyilatkoztad a rajt előtt, a cseppet sem zökkenőmentes felkészüléssel a hátatok mögött. És, lőn... A tavaszi folytatásban akadt parádés játék, kiküzdött-, vagy éppen kiküszködött győzelem, és fájó vereség is, de eredménytől függetlenül, a csapat jó formát mutatott, és abszolút pozitív energiát sugárzott... Belülről is így láttad, ezt érezted?

- K. M.: Így van, belülről is így érződött, nagyon örült mindenki a sok győzelemnek, és megvolt már az a csapatösszhang, ami által a nehezebb meccseket is meg tudtuk nyerni, vagy a legjobb csapatok ellen is jól játszott a csapat.

- Majd ugyanez érződött a rájátszásban is, ezen az sem változtatott, hogy a DMTK elleni gigászi csatában mi húztuk a rövidebbet... És kinek, minek köszönhető, hogy egyáltalán nem eresztett le a csapat a kissé „nyűgöt jelentő” helyosztókra?

- K. M.: Komolyan vette mindenki! Ki is jelentettük csapatszinten, hogy ne adjunk ingyen sikereket az ellenfeleknek, és ennek nagyon örülök, hogy ennyire motivált maradt a csapat!

- Az előző Zöld csoportos idényhez viszonyítva milyennek ítélted a mezőny erősségét?

- K. M.: Szerintem hasonló volt, bár a Győr szereplése nekem meglepetés, a DMTK és a Százhalombatta stabilitása szintén, ezért is gondolom, hogy teljesen megérdemelt, hogy mind a ketten előttünk végeztek.

- Mi jelentette idén csapatunk erősségét, illetve „gyengébb pontját”?

- K. M.: Talán a védekezésünk és a lepattanózásunk Milánnal kicsit könnyítette a meccseket, főleg a tabella második felében lévő csapatok ellen, gyengeségeink közé az intenzitást sorolnám, reméljük, hogy ezen tudunk javítani.

- Egyénileg kiemelnél (netán elmarasztalnál :D) valakit?

- K. M.: Nyilván számokban Milán az, aki kiemelkedik, azonban a szezonban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt Molnár Bence hozta, ezért is fájó a sérülése.

- A legemlékezetesebb csata, a legmeghatározóbb meccs élményed az idényben?

- K. M.: Tiszaújváros ellen idegenbeli meccs, a vereség ellenére jó tapasztalat, és nagy élmény.

- És akad olyan is, esetleg amit szívesen kitörölnél?

- K. M.: Sérülések, egytől-egyig.

- Csapatunk mellett szurkolótáborunk is kitett magáért ebben az idényben is, ezt nyilatkozataidban többször is kiemelted...

- K. M.: Ilyen nincs sok helyen, ezt meg kell becsülni. Nagyon jól esett a csapatnak, és nekem is, amikor idegenben is úgy éreztük, mintha otthon lettünk volna.

- Idén „helyettesítésre” is sor került, Kovács Sándor ült le a padra két meccsen. Mennyi nehézséggel, logisztikázással járt összeegyeztetni a két feladatot, a Budapesti Honvédnál, és - ezzel párhuzamosan - egyesületünknél végzett edzői munkát? És itt egyben meg is ragadnám az alkalmat, hogy mindannyiunk nevében gratuláljak a serdülő korosztályos fiúkkal elért sikeretekhez, az országos bajnokságban elért bronzéremhez!  

- K. M.: Szerencsére már – ha jól számolom – a 8. idényemet zártam a Honvédnál, emiatt kialakult egy olyan kapcsolat, amivel segítjük egymást a logisztikában. Nyilván voltak nehéz időszakok, de minden szezonban vannak, sokat utaztunk, de végeredményben megérte. A Honvédos csapatomat nem tudom gazda nélkül hagyni, azonban egy felnőtt csapatban 1-2 alkalmat elbírtak a fiúk. Ráadásul Sanyi is jól ismeri a csapatot! Mindenesetre, azt gondolom, hogy mindkét csapatom jól teljesített, azonban volt esély, hogy mind a két csapattal érmesek leszünk. Személy szerint egy sikeres szezont zártam a Zöld csoport 5. helyével és a Serdülő bajnokság 3. helyével.

- Előző kérdésem már a jövőre is utal, még ha kissé korainak is gondolom feltenni... A következő idényre is Kovács Márk irányításával készül a csapat?!

- K. M.: Még korai, azonban nagy vonalakban egyeztettünk már, nem árulok el titkot, hogy mindkét fél szeretné a folytatást!

- Köszönöm az interjút! Tartalmas nyarat, majd ősztől eredményes munkát, sok sikert kívánok, itt, velünk is, a harmadik idényedben!       BA