kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras
kepleiras kepleiras kepleiras

támogatóink
  • Üdvözöljük honlapunkon
2020-04-05 10:48:15 | A hazai pályánk a vereségeink ellenére is végig parádés maradt...

A hazai pályánk a vereségeink ellenére is végig parádés maradt...

A koronavírus-járvány miatt idő előtt véget ért a bajnokság, ami nagyon szomorú, de érthető.
Lakosa Zsolt sokat megélt és tapasztalt játékosként és edzőként is, de ez a sajnálatos eset számára is példa nélküli. Vezetőedzőnket is megkérdeztük a kialakult helyzetről, hogy milyen érzésekkel, miként éli meg ezt a rendkívüli állapotot, és arra is kértük, értékelje a félbeszakadt szezont.

-Minden kedves játékost, csapat körüli segítőt és szurkolót üdvözlök Katonatelepről! Tényleg rendkívüli napokat élünk meg, a sport háttérbe szorul a nyomasztó körülmények miatt. A legtöbben otthonról szemlélik a hazai és a nemzetközi fejleményeket. Javarészt itthon töltöm napjaimat én is, a feleségemmel. Bár meglepő, de nem sok szabadidőm van, mert online testnevelés-órákat, edzéseket kell szerkesztenem, videókat, szakmai anyagokat készítek, s dokumentálni kell ezer dolgot. Egyéni edzéseket is tartok, a körülmények és a biztonság maximális figyelembevételével. Előfordult, hogy reggel nyolctól, délután ötig egyfolytában dolgoztam, ebédelni is alig volt időm.

- A Sólymok jubileumi, 10. évére nem a sportértéke miatt fogunk emlékezni elsősorban, de azért tekintsünk vissza és értékeljük kicsit az idényt. A szeptemberi rajt előtt úgy fogalmazott, hogy „Céljaink a leendő kerettől függenek…”
- Nehéz értékelni ezt az évet. A keretünk erősnek tűnt a rajt előtt, ám magas poszton voltak gondjaink. Fulvio itt hagyott bennünket a múlt szezon vége előtt, és amatőr kereteken belül, használható, palánk alatti játékost találni lehetetlen. Megkíséreltük, beszéltünk minden ezen a poszton pályára küldhető kosarassal. Akadtak ígéretek, de végül mindenki a számára anyagilag előnyösebb ajánlat mellett döntött. Szerencsére jelentkezett Csukás Attila, volt oroszlányi utánpótlás játékos, aki nagyon hasznos igazolásnak bizonyult. Edzéseken máris mindenképp segítette a csapatot, csak nagy lemaradása volt fizikailag, technikailag és taktikailag is. Erőnlétben azonban már behozta a lemaradását, s a többi tényezőben is szépen lépegetett előre. A fiataloknál is sikerült az erősítés, a Bartos, Lakatos, Mester hármas jobb teljesítményre volt képes, mint az őket megelőző különítmény. Augusztus végére kiderült, hogy a keretünk mégsem olyan veretes, mint gondoltuk. Mikinek komoly achilles-ín gyulladása volt, Zsolt fiam pedig a korrekciós műtétjéből, - amit a jobb teljesítmény miatt végeztetett el a bokáján - nem épült fel. Chrisnek előbb Vietnámban volt dolga, majd ő is boka probléma miatt nem játszhatott, s Kónya Levi is hasonló sérüléssel küszködött.

- A rajt jól sikerült, győztünk a Pécs ellen, de ezt követően hazai pályán sem sikerült nyerni, viszont többször is hajszálon múlott. Nyolc vereséget követően, a Vasas ellen idegenben megtört a jég, de ez sem hozta meg a remélt fordulatot. Tíz nyeretlen meccs következett, ismét több olyan, amit a kiélezett végjátékban buktunk el, három is (Honvéd, TF, Budafok) csak egyetlen kosárral dőlt el az ellenfél javára...
- Foghíjas csapatunk a mérkőzések zömében remekül helytállt. Az esetek többségében mindig volt extra teljesítmény, amivel szorosra hoztuk a találkozókat. A vége viszont nem akart összejönni. Egy labdás meccsek sorait buktuk el. Mi lehetett az oka? Talán a szerencse is, de leginkább az, hogy a kulcsjátékosaink a végére elsősorban fejben elfáradtak, rossz döntéseket hoztak, egyéni akciókkal akarták megnyerni a meccset, amihez viszont már nem volt meg a kellő frissesség. Nem játszottunk csapatjátékot, az ellenfél ott lihegett a nyakunkon, a dobások kicsorogtak a gyűrűből, és az az átkozott szerencse…

- Február végén, végre a maródiak - Zsolt kivételével – pályára léphettek, Dobos Laci is zöld utat kapott. Majdnem teljes csapattal már két remek győzelemmel „üzentünk” a kiesés ellen küzdő vetélytársaknak.
-Laci nagy lökés volt a csapatnak. Már hónapok óta itthon volt és nagyon vártuk, hogy a pályán is köztünk lehessen. Nem volt még ötven százalékos sem az ő szereplése, mégis nagy változást hozott az eredményességben. Ekkora embert, egy közepesen felkészült csapat már nehezen tud kikerülni, mind támadásban, mind védekezésben. Ahol nincs megfelelő szerkezet, taktika, felkészülés, ott az eddig működő sémák hirtelen lefagynak. Emiatt volt sikeres elsősorban a visszatérése, s nem azért, mert olyan jó lett volna az ő és a csapatunk teljesítménye. Nekünk is nehéz volt az átállás, más játék más sebesség, más taktika, más védekezés kellett, amikor ő pályán volt. Edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre javult az összhang, és még tovább is javult volna. Ennek pedig a playout ellenfelünk látta volna leginkább a kárát, ahogy valószínűleg - az, akkor már futó edzéseket végző - Zsolt visszatérésének is.

- A küzdelmet azonban már nem a bennmaradásért és a helyezésekért vívják a csapatok, már az edzés-, a játék lehetősége az elsődleges cél. Nincs kieső, nincs bajnok, van egy lehetetlen helyzet. Hogyan vészeli át edző és csapat, milyen szakmai munkáról lehet beszélni?
- Amatőr csapatunknál továbbra is az a helyzet, hogy akik komolyan gondolják a kosárlabdát, azok egyénileg edzenek. Ez így volt az év közben is. Nekem, mint említettem, van szakmai munkám. A Kecskeméti Akadémia nem állt le, folyamatosan dolgozunk, és emellett az egyéni képzéseknek is köszönhetően, egyáltalán nem unatkozom. A nagykőrösi játékosok közül is többen folytatták a munkát, de aki nem így tesz, augusztusban megoldhatatlan helyzetbe kerül.

- Az őszi rajt előtt azt ígérte a szurkolóknak, hogy: „Egymásért küzdő, lelkes csapatot fognak látni idén is a mérkőzéseinkre kilátogatók.” Erre nem is lehetett panasz, és ezt a nézőszám, a hangulat és a meccsek végi elismerő taps is bizonyította. A mutatott játékra és a teljesítményekre milyen edzői értékelést kaptak a fiúk?
-A játékosok a maguk módján megtesznek mindent. Az edzéslehetőségeink szűkösek voltak, s nem csak azért mert a civil munka mellett ennyire jutott idő. Ez az év is megerősített abban, hogy nem csak játékosanyagban, hanem edzésmunkában is előre kell lépnünk. Amatőr, heti két foglalkozással készülő klubként, nehéz felvenni a versenyt a profi, 5-10 edzéses, komoly külföldi játékosokat is felvonultató gárdákkal. Ezzel szerencsére szakosztályunk vezetősége is maximálisan egyetért. Az ő kezdeményezésükre, már az elmúlt hónapokban is nagy változtatások kezdődtek a profibb körülmények megteremtése érdekében. Itt most nem elsősorban anyagi lehetőségekre gondolok, hanem az edzésmunka kiszélesítésére. A pesti játékosainknak teremlehetőség, erőnléti edző itthonra, plusz dobóedzés, stb… Vannak tehát előremutató változások, s remélem, az erőfeszítéseknek meg lesz az eredménye is.

- Az mindenképpen öröm az ürömben, hogy a jövő évet is az NB1/B felsőházának tagjaként kezdjük. Mi tűnhet már biztosnak játékosállomány és célok tekintetében?
-A szakosztályvezetés egyelőre csak az ígéretekre tud hagyatkozni. Senki nem tudja, milyen anyagi körülmények lesznek szeptemberben, az egész országban. Bár senki nem beszél róla, de még a TAO megszüntetése is előttünk lebeg lehetőségképpen. S, ha meg is marad, lesznek-e olyan cégek, akiknek megfelelő bevételük marad? Tehát, ha minden jól alakul, maradnak a mostani játékosok és egészségesek lesznek, és lesz lehetőségünk hozni egy jó külföldit, valamint tudunk rendesen edzeni, akkor jók leszünk.

- Mit üzen a szurkolóknak?
- Miben tudtuk felvenni a versenyt a többi csapattal? Az egyik, a játékosaink tehetsége, játéktudása, akarata, és összetartása, a másik a közönség támogatása. Utóbbiban szerintem minden vetélytársunkat megelőztük. A hazai pályánk a vereségeink ellenére is végig parádés maradt. Mit garantálhatunk a jövő évi szezonban? Azt, hogy bárhogy is alakulnak a körülmények ősztől a csapat körül, és bárkikből is álljon a Sólymok gárdája, ismét egymásért, és a közönségért küzdő, lelkes játékosok fognak kifutni a pályára!