„Az otthontalanság otthona”

U18: Félegyházi TSI - Nagykőrösi Sólymok KE/B          101-38 (24-9, 30-10, 27-10, 20-9)

Sólymok: Kovács Bálint 11/3, Baranyi Zsolt 7/3, Godó Máté 4, Bányai Barnabás 3/3, Jankó József; Cserék: Kovács András 9/6, Kajári Levente 2, Szurnyák Zsombor 2, Rupp Szabolcs, Csécsy Bence,

Regionális junior bajnokság, Dél-keleti régió    /2020. november 11. szerda/

Jó hír, hogy újabb utánpótlás-csapatunk kezdte meg szereplését a 2020-2021-es idényben, az pedig még örömtelibbé teszi, hogy az eddigieknél magasabb szinten. Tavaly a Pest megyei bajnokságban vitézkedett U18/B-s fiú csapatunk, az idei szezon kezdetét azonban már az országos regionális bajnokság mezőnyének tagjaként várták junior korosztályos kosarasaink. A rajtot azonban aligha így képzelték el…

Az esélyek alapvetően sem - a zömében 15-16 évesekből álló - együttesünk mellett szóltak, a szerda esti bemutatkozáson azonban nem voltunk egy súlycsoportban a félegyháziakkal, a nagyon egyoldalú meccs a hazaiak fölényes győzelmével zárult. Edzéshiánnyal küzdve ezúttal még megfékezni sem nagyon sikerült egy jó játékerőt képviselő csapat lendületét, de eredményként elkönyvelhetjük, hogy már legalább pályára léphettek a srácok.

És most néhány gondolat arról, hogy miért is kapta a beszámoló a Quimby zenekar dalának címét… A srácok az első meccsükön nagy pofonba szaladtak bele, ez volt az első, de közel sem biztos, hogy az utolsó, amin azért annyira nem is lehetne csodálkozni. Már többször leírtuk, nem is szeretnénk folyamatosan ezen búslakodni, de nem lehet nem megemlíteni, hogy a jelenlegi - mindenki számára - nehéz helyzetben is hatalmas előnyből indulnak azok a csapatok, amelyek számára mondjuk egy minden igényt kielégítő városi sportcsarnok áll rendelkezésre, azokkal szemben, ahol szinte ellehetetlenült a munka, mert a tanintézmények sportcsarnokaiban, tornatermeiben a járványhelyzet miatt nem lehet edzeni, meccset rendezni. A mi junior „B” jelű gárdánk számára is minden mérkőzés egy edzés, gyakorlás lehetőség is egyben. Így, ha a győzelmek még váratnak is magukra, sikernek tudhatjuk be, ha a fiatalok ebben a keserves időszakban is kitartanak. Akik most nem fordítanak hátat a sportágnak biztos, hogy nagyon szeretik a kosárlabdát, és egyelőre azzal is vigasztalhatják magukat, hogy nem az a legény, aki adja, hanem aki állja! Hajrá fiúk, mindent bele!  

Néhány szó azért essék magáról a meccsről is…

Önbizalomtól duzzadó magabiztos játékosok az egyik oldalon, kissé megszeppent, meccs-, edzés- és önbizalom hiányos, fizikális hátrányban lévő ifjú kosarasok a másik oldalon. Mindez a feldobás pillanatától kezdődően pontokban is megmutatkozott, és a játék minden elemében jobban teljesítő hazaiak a második negyed közepéig el is döntötték az érdemi kérdéseket. Baranyi Zsolt közeli és távoli kosaraival nyitottunk, ezzel még lőtávon belül voltunk, de az első negyed végén már nyílt az olló. A második etap első öt percében egyetlen pontot sikerült szereznünk szemben a hazai 15-el, ami az önbizalom tekintetében is tovább növelte a különbséget. A második félidőben sem változott a játék képe, folytatódott a hazai henger, az egyetlen kérdést az jelentette, hogy megússzuk e 100 alatt. A végén a hazaiak átlépték a háromszámjegyű határt, mi pedig apró szépségtapaszként az utolsó momentumnak örülhettünk, amit Bányai Barnabás triplája jelentett. A vereség mindig fájó, a körülményeket figyelembe véve a tanulságokat is le lehet vonni, de ahogy a bevezetőben is írtuk, egyelőre annak is örülhetünk, hogy a srácok pályára léphettek. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ennél lesz jobb…

Fehér Ádám edző: Mi vagyunk a legnehezebb helyzetben, hiszen se termünk, se edzés lehetőségünk, szó szerint nincs fedél se a fejünk felett. Nekünk minden mérkőzés edzés. És elhiszem, hogy edzés nélkül nagyon nehéz, de ha emellett még azt sem hallják a fiúk amit mondok, - vagy bárki is a helyemen, - nem is számíthatunk eredményre.