nagykőrösi sólymok kosárlabda egyesület
Könnyek a pályán, az öltözőben, a nézőtéren…
Dombóvári Kosársuli KE - Nagykőrösi Sólymok KE 70-44 (16-14, 13-13, 19-11, 22-6)
Sólymok: Mester Márk 12, Kasza Hunor 10, Kakulya Sándor 9/3, Filep Áron 7, Kocsis Attila 2, Méhesi Ákos 2, Bartus Levente 2, Nyerges Gergő, Szécsény Erhard, Zagyi Attila, Irimia Krisztián, Hőgye Attila; Edzők: Kovács Sándor, Fehér Ádám
Ezt elrontottuk! Hogy mi történt senki nem érti, de nagyon elrontottuk…
Egy álom összetört, keserves az ébredés. Nagy lehetőség előtt álltak juniorjaink, de az utolsó lépcsőfokon megbotlottak és nem sikerült belépni a kapun. A 24 pontos előnyt, egy utolsó perces kosárral elbuktuk a visszavágón. Talán a két kulcsember korai kipontozódása miatt pánikoltak be, vagy eleve nem hittek, nem bíztak eléggé magukban a fiúk?! Nem tudni, de a második félidőben egészen egyszerűen összeomlott a csapat. Az ok, az okok most igazán nem is érdekesek. Ma nem! Holnap, és a folytatásban azonban igen. Az önmarcangolás teljesen felesleges, az önsajnálatnak pedig nincs helye, ám le kell vonni a tanulságokat, mert ebből okulni kell, de most már előre kell tekinteni! Amilyen csodálatos tud lenni a sport, olykor annyira kegyetlen is. A régiós döntőn és a keresztbejátszás első - hazai – mérkőzésén előbbi-, szerda délután Dombóváron ez utóbbi arcával szembesültünk.
A csapatot szép számban elkísérő lelkes szülők és szurkolók nem hittek a szemüknek, és fátyolos tekintettel, de tehetetlenül nézték, hogy a meccs végén a sírással küszködő játékosok teljes letargiában vonszolják magukat az öltözőbe. Itt már nem segíthettek. A meccs közben mindent megtettek, nagy szurkolással támogatták a csapatot, de ezúttal mindhiába. A srácok akartak, csinálták, küzdöttek, de mintha béklyót helyeztek volna rájuk. Rengeteg rossz döntést hoztak, hibát-hibára halmoztak, és mentálisan veszítették el a párharcot.
De azért, hogy idáig is eljutottak, nagyon megdolgoztak, rengeteg nagyszerű teljesítmény áll e mögött. Kosársulik, kosárakadémiák, sokkal nagyobb lehetőségekkel rendelkező egyesületek csapatait megelőzve értek el idáig, a kiemelt bajnokság küszöbére. Ők, vagyis a „mi kis csapatunk". Ezért mindenképpen jár a dicséret a srácoknak és edzőiknek egyaránt. Az elismerés természetesen nem a mostani eredménynek szól, de szükség van egy jó szóra, egy vállveregetésre hogy érezzék, továbbra is mellettük állunk! Segítsünk, hogy felszáradjanak a könnyek, hogy gyorsan talpra álljanak, megrázzák magukat, és a sokkot kiheverve újra örömüket leljék a kosárlabdában, és sikerekkel ajándékozzák meg magukat, szüleiket, az egyesületet, és a szurkolókat. Fel a fejjel fiúk! Hajrá Sólymok!
A meccsről néhány mondatban:
A nagy reményekkel várt mérkőzésre a munkanap és a korai kezdés ellenére majd 30 nagykőrösi szülő és szurkoló érkezett Dombóvárra és a kezdésnél már harsogott a „Nagykőrös! Nagykőrös! Mindenki nagyon bizakodó volt… A csapat természetesen nem a 24 pont alatti vereséget, hanem a győzelmet tűzte ki célul.
Mindkét csapat idegesen kezdett, ami a részünkről azért kevésbé volt indokolt, a 24 pontos előny birtokában. Ahogy arra számítani lehetett, kicsit olyan minden mindegy alapon, megpróbáltak nekünk esni a hazaiak. De álltuk a versenyt, még ha sokat hibáztunk is, már ekkor is… Áron talált gyűrűbe először, majd kimaradt mezőnykísérletek és eladott labdák után Márk betöréseivel tartottuk a lépést a hazaiakkal, mert vagy az akciót fejezte be kosárral, vagy büntetőket harcolt ki és értékesített. Hunor is egyéni akcióból volt eredményes, majd Sanyi szép megmozdulása hozott két pontot, ezzel pedig vezettünk is (13-14). A játékrész végén két pontos hazai előnyt mutatott az eredményjelző, ami biztatónak tűnt. Az viszont aggasztónak, hogy nagyon gyorsan gyűltek a személyi hibák, és ebből néhányat nagyon könnyű síppal fújtak be ellenünk…
A második etapban ez a tendencia folytatódott, nagyon gyorsan kapta meg Gergő és Márk a harmadik faultját. A játékunk elfogadható volt, a védekezéssel nem volt probléma. Amikor Gergő szenzációs passzal hozta ziccerbe Ákost, úgy tűnt kezdünk megnyugodni és végre majd saját játékunkat játsszuk. Hát nem egészen ez történt… És a személyi hibák száma ijesztően szaporodott. Kocsis Attila tépett le egy támadólepattanót és kosárra is tört vele eredményesen, majd Hunort nem tudták megállítani. a szünetre két pontos hátránnyal és növekvő reményekkel mehettünk. (27-29)
A második félidő azonban a „dombóvári rémálom” címmel kerül be a Sólymok-almanachba… Főleg az utolsó negyed.
A harmadik tíz perc elején Márk húzta a szekerünket, de ahogy haladtunk a cél felé, érthetetlen bizonytalanság, ijedtség érződött, rengeteget hibáztunk. Gergő négy perc után az 5. személyivel kiszállt, a Dombóvár egy 10-0-s futással ellépett, (40-31) időt kért Kovács Sándor. Elképesztően rossz helyzetkihasználás, négy percen keresztül nem szerzünk pontot, de a hazaiak is gyenge százalékkal dobnak, így még nincs baj. Sok távoli dobással próbálkoztak a hazaiak, de kevés ért célba, így a halvány teljesítményünk ellenére sem tudtak jobban ellépni. Sanyi forintos labdáját Levi váltja pontokra, majd Sanyi az első triplánkat szerzi, és ismét nem tűnik rossznak a helyzet, hiszen hat pont csak a különbség. (42-36) Sanyi a büntetőket is értékesíti, de egy óriási hiba, egy meggondolatlan mozdulat a végén, és három pontot ajándékozunk hazai csapatnak, ezzel a lélektanilag nagyon fontos 10 pontos előny alakul ki.
Az utolsó játékrész elképesztő drámát hozott… Nem ment a játék, de nagy küzdéssel még feljebb jöttünk Hunor és Áron pontjaival, (50-43) azonban Márknak befújták az 5. személyi hibát, ami megpecsételte a sorsunkat. Gergő után második kulcsemberünket veszítettük el, és ezt rettenetesen nagy zavart okozott, amit az egyre jobban vérszemet kapó és nagyon belelkesedő hazaiak megéreztek és ki is használtak. Akarni akartunk, de egész egyszerűen minden tekintetben csődöt mondott a játékunk. A védekezésünk szétesett, és teljesen leblokkoltunk támadásban is. Egyetlen büntetőt még értékesítettünk, de az utolsó öt percben nem tudtunk kosárral befejezni egyetlen akciót sem… A dombóváriak fokozatosan faragták, a meccs véghajrájában pedig le is dolgozták hátrányukat. Teljes a kétségbeesés, és már nincs visszaút a lejtőn. Az utolsó percben szerzett kosárral a hazaiak a maguk javára fordították a párharcot, a 26 pontos győlemmel ők harcolták ki a jogot a keiemelt bajnokságban szereplésre, illetve bennmaradtak, hiszen míg mi a feljutásért, ők a kiesés ellen küzdöttek. Óriási hazai öröm, számunkra döbbenetes vég...
Kovács Sándor: Nagyon jó párharc volt a Dombóvár elleni két összecsapásunk, de sajnos nem bizonyult elégnek az otthon megszerzett 24 pontos előny, és egy utolsó perces kosárral elveszítettük. Nagyon sajnálom, hogy így alakult! Fájó, hogy ez a társaság már harmadik éve nem tud bejutni a főtáblára a regionális bajnokságból indulva. Lehet itt most morfondírozni sok mindenen, hogy ha elindulhattunk volna rögtön a selejtezőkben, akkor sikerülhetett volna esetleg bennragadni, hiszen a regionálisból már nehezebb az út, ilyen ki-ki mérkőzések döntenek… Az első félidőt még teljesen jól lejátszottuk, bár akkor is voltak buta hibáink. A második félidő elején kulcsjátékosokat vesztettünk, és a mi kis csapatunk azt nem bírja el, hogy a kezdő ötösünkből ketten hiányozzanak. Sajnos rövid a padunk, minden téren. Csak gratulálni lehet a Dombóvárnak, akik hasonló lelkesedéssel nyerték meg a mai meccset, mint mi odahaza. Sajnos rengeteg súlyos hibát vétettünk, indokolatlan labdaeladások, hálót rángatunk, ebből kapunk kosarat, juniorszinten ez elfogadhatatlan. Egy-két játékos hozzáállása, mármint, hogy ennyire berezelve lép pályára, teljesen érthetetlen. Nem merünk támadni, egyik irányítónk nem hozott egyetlen jó döntést sem, teljesen negatív volt a statisztikai lapja. Nyilván a nyomás is nagy volt a srácokon, amit akár saját maguk, vagy akár a szülők is raktak rájuk, ezzel sem tudtak megbirkózni. Ami biztos, hogy most már nincs miért stresszelni magunkat, visszamegyünk a csodás kis alapszakaszba. Bátran kijelenthető, hogy szinte alig van érdemi része a további folytatásnak, hisz nincs győzelmi kényszer a mérkőzéseken, nincs miért szomorkodni, ha ki is kapunk. Január 22.-e van, és ezzel a szezonnak, tulajdonképpen, itt a vége fuss el véle!
Statisztika, eseménylista itt érhető el: http://hunbasket.hu/merkozes/x1920/hunu18/hunu18_200